A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
lati tőke ismét elérte a 46 500 pengőt.63 Csakhogy ez a pénzügyi manőver egyúttal őrségváltást jelentett a Hortobágy Téglagyár Rt. vezetésében. A vállalat volt fő részvényesei Ritter Sándor (450 db), Gottwald Frigyes (200 db) helyett 1941 áprilisára Bisothka István (200 db), dr. Tóth János (200 db), Nagy Béla (150 db) rendelkezik a legtöbb részvénnyel, míg Ritter Sándornak 150, Gottwald Frigyesnek 100 db marad a birtokában. Még szemléletesebb a kép, ha arra fordítunk figyelmet, hogy az egykor legalább 100 db részvényt birtoklók csoportjából (hét személy) csak a már említett két tőkés (Ritter és Gottwald) marad meg a tulajdonosok között, ugyanakkor a vállalatnál újonnan jelentkező hat személynek 750 db részjegy jut a tulajdonába, és eltűnnek olyan tagok, mint dr. Jakobovits (250 db), Forbáth Ernő (30 db) stb.64 A teljességhez hozzátartozik, hogy nem csupán a vállalaton belül kialakult pénzügyi helyzet járult hozzá a részvénytulajdonosok arányainak ilyen formájú eltolódásához, hanem a zsidótokét sújtó törvények is. E törvények egyébként más vonatkozásokban is érintették a helyi téglakartell életét. Az előzőekkel részben összefüggve 1940. december 27-i kartellülésnek küldött levélben Ritter lemond ügyvezetői pozíciójáról. Alig egy évvel később, 1941. december 19-én közli, hogy a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.”-nél levő törzstőke-részesedését átruházta Bisothka Istvánra. Ugyanazon a gyűlésen jelentette be Torma Lajos (Fischer helyett ez időben már ő az Alföldi Takarékpénztár igazgatója) az ő törzstőkéjének ifj. Serly Gusztávra való átruházását. Ez az esemény azonban a termelési kérdések további tárgyalása mellett párhuzamosan egy új problémát is felszínre hoz: nevezetesen az Alföldi Takarékpénztár Téglagyárának az eladását, és a kartell törzstőkéjében történt változásokat. Utaltunk már a KEI-ről szóló résznél arra, hogy a kartellen belül valószínűsíthetően az Alföldi Takarékpénztár Téglagyárának kezdeményezésére egy különcsoport, az ún. „racionális termelést folytató gyárak közössége” jött létre. Ez a csoportosulás az 1937-es elképzelését tulajdonképpen az új kartellforma, a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” létrehozását (1938. január 31.) követően, meg is valósította. Megkötötte az 1938. március 12-i, illetve 1938. július 30-i szerződéssel a közös üzemre szóló megállapodást.65 Eszerint a Sebestyén Rt., a Hortobágy Téglagyár Rt., és az Alföldi Takarékpénztár Téglagyára együttesen üzemeltette a Balogh — Vértesy Téglagyárat. A négy téglagyár egymás közötti részesedésarányát a szerződések tartalmazták. Az Alföldi Takarékpénztár Téglagyára 24,9%-kal, a Balogh és Vértesy 16,6%-kal, a Hortobágy Téglagyár Rt. 24,9%-kal, végül a Sebestyén Rt. 34,8%-kal részesedett a termelésben.66 1941 augusztusára akként módosult a racionalista termelést folytató gyárak üzemeltetése, hogy leállították a Balogh — Vértesy, valamint a Sebestyén Rt. üzemelését is és a csoport tagjaiból már csak a Hortobágy Téglagyár Rt. valamint az Alföldi Takarékpénztár Téglagyára dolgozott és persze termelt a kartellhez tartozó, de a különcsoporthoz nem csatlakozott Debreceni Gőztéglagyár Rt. is.67 A helyzet azonban korántsem a kartelltagok elképzelése szerint alakult. Az 1938-as évről már volt szó. A következő évre még tovább romlottak a körül63 Uo. 64 Uo. 65 HBmL. XI. 201/b. 3. 66 Uo. 67 Uo. Megjegyezzük, hogy az üzemben maradt gyárak sem folytathattak folyamatos termelést, így például a Hortobágy Téglagyár Rt.-t 1939. jan., 1941. szept. és 1942. május hónapokban is leállva találta az ellenőrzés (HBmL. XXVII. 202/11. Balesetelhárítási Felügyelőség iratai 79
