A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
mények. Ebben az évben tört ki a II. világháború, s Magyarországon is, bár még nem lépett a harcoló felek közé, a „területgyarapítások” miatt gyakran volt mozgósítás. A munkások közül soknak kellett bevonulnia, s a gyakorlott dolgozók helyére kevésbé tapasztaltakat tudtak az üzemek leszerződtetni. Mindez a következő évben megismétlődött, sőt rendkívül esős időszak köszöntött be, aminek hatásaként megnehezedett a nyerstégla idejére való kitermelése. 1941-re ugyan nagymértékben megnőtt a téglakereslet a bel- és az árvízkárok helyreállítása, valamint az országos családvédelmi alap építkezései következtében. A kereslet arányában nem nőtt hasonló mértékben a termelés, mert a sok esőzést követően a nyári nagy vihar több heti mágiatermést semmisített meg. Ezek a tényezők minden téglagyárat sújtottak, de az Alföldi Takarékpénztár Téglagyárának helyzetét kiváltképp súlyossá tették.68 69 A gyárat tulajdonosai 160 000 P-s vételár mellett eladásra ajánlották fel Serly Gusztávnak. A Takarékpénztár azért kényszerült erre, mert annak ellenére, hogy a hadikonjunktúra alatt létrejött tőke ingatlant keresett, az ajánlattevők csak 100—120 000 P-t ígértek az üzemért. Nem volt lehetőség a zsidótőkének sem eladni, hiszen az ebben az időben már nem jelentkezett mint ingatlan- vásárló. A Takarékpénztár igazgatójának az eladás lehetőségeit elemző leveléből az is kiderül; „A közös üzembe velünk társult három téglagyár tőkeszegény”, így ők nem tudnák, a város pedig nem akarja megvenni az üzemet.89 Ezek után nem marad más vevő, mint Serly. Serlynek azonban nem áll rendelkezésére a vásárláshoz szükséges tőke, de az igazgató megítélése szerint a Takarékpénztár számára kedvezőbb volna, ha a továbbiakban nem a közös termelést finanszírozná, hanem inkább a vevőt. Álláspontjának alátámasztására közli — s ez fényt vet a racionalista termelést folytatók csoportjában történtekre is — „Gyártelepünk (Alföldi Takarékpénztár Téglagyára)... 27 kataszteri hold. Ebből kizárólag udvar, épületek, kemencék, színek 9 holdat foglalnak el, 10 hold már ki van termelve, a kitermelhető föld tehát mindössze 8 kataszter hold. Közös termelésre a Sebestyén Lajos, a Vértesy Lajos és a Hortobágy Téglagyár Rt. téglagyáraival 10 évre szerződött intézetem, még 6 év van hátra. Évenként kitermel a közös üzem részére téglagyárunk cca. 5000 m3 földet. Egy kát. hold földben cca. 4800 m3 föld van. Hat év múltán már csak 2—3 évre marad föld, s a közelben csak drágán lehetne új területet venni.”70 Majd így folytatja az elemzést „... A közös üzem nem hasznos nekünk, mert mi végzünk minden munkát, mégis mindenki részesül belőle kvótálisan. Indokolatlanul magas a kvótális haszna Sebestyén Lajosnak, 38,4%, a mi 24,9%-unkkal szemben. Nevezett gyártelepén kitermelhető föld úgyszólván semmi sincs, s éppen ezért görcsösen ragaszkodik a közös üzem fenntartásához. A Vértesy téglagyár kapacitása kicsiny, így a hátralevő évben is nekünk és a Hortobágy Téglagyár Rt.-nek kell termelni, mely utóbbinak 21 kát. hold kitermelhető földje van.”71 Végül az igazgató a szállítási nehézségekre, szénproblémákra, valamint arra is hivatkozva, hogy Debrecenben négy téglagyár is van eladó, sürgeti az anya- vállalatot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, egyezzen bele az eladásba. Az elemzésből kitűnik az, hogy a közös üzemelés nem a kívánt mértékű hasznot hozta a Takarékpénztár számára. Az 1940—4L évek konjuktúrájában 68 HBmL. VII. 2/d. 87. 69 HBmL. XI. 201/b. 3. 70 Uo. 71 Uo. 80
