A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)

Lajos alkalmazásával — akit több üzemben folyó termelés irányítására szerződtettek — megtakarítottak négy felügyelői fizetést.

Újabb fejleményként tarthatjuk számon, hogy 1937. áprilisban már csak négyre csökkent a kontingensben részesülő üzemek száma. Az ekkor keletkezett feljegyzés a Klein-féle üzemen kívül a Balogh és Vértesy kvótájáról sem tesz említést. Bár egy másik irat utal arra, hogy a Balogh és Vértesy Téglagyár nem szüntette be üzemelését. Ott a három bérlő együttesen folytathatta a gyártást, de közös megegyezésük alapján (1937. május 11.) a gyártást ebben az üzemben minden lehetséges eszközzel igyekeztek mérsékelni.

Tehát míg a szerződő társak a Klein-féle üzem teljes leállítását érték el, s bizonyos összeg lefizetésével magukhoz váltották annak kontingensét, addig a Balogh és Vértesy üzem esetében nem szüntették meg teljesen a gyártást, de elhatározták, hogy itt is redukálják a termelést. Ugyanakkor ennek az üzemnek a kartellen belüli kontingensét is maguknak szerezték meg közel egy év időtartamra.

Külön kell említést tenni a „Hajdúszoboszlói Téglagyár Kft.” ügyéről. Ennek létrejöttének előzményéhez tartozik, hogy Sebestyén Lajos már a KEI

1937. március 22-i ülésén tájékoztatta a résztvevőket, hogy tízévi időtartamra megállapodott a Hajdúszoboszlói Bohn-féle Téglagyár bérlésére, és az üzemeltetéshez a Hajdúszoboszló megyei város Közbirtokosság Legeltetési Társulatától kap kitermelhető földterületet.33 A bérletért évenként 1500 pengőt kell fizetni. Bár a szerződés létrejöttéről Sebestyén már márciusban tájékoztatta a helyi kartell tagjait, a bérleti szerződést mégis csak 1937. április 23-án írták alá. Erre a bérletre alapult azután a „Hajdúszoboszlói Téglagyár Kft.”. Ezt a korlátolt felelősségű társaságot 1937 júliusára hozta létre Sebestyén Jajos és Ritter Sándor. A társaság célja: mindenféle tégla-, cserépgyártás és építési anyag-kereskedés. Az alapítás tív évre szólt (bérlettel egyezően), de azzal a megjegyzéssel, hogy az 1946. december 31-ig tartandó taggyűlések bármelyike újabb időszakra is meghosszabbíthatja a társaság fenntartását. A szerződő felek 10 000 P törzstőkében állapodtak meg. Ebből az összegből Sebestyén 2400, Ritter 7600 P-t tett le. A tagokat 100 P-ként egy-egy szavazati jog illette meg. Következésképpen Sebestyén 24%-nyi, Ritter 76%-nyi szavazatarányt képviselt, s ugyanez az arány lett érvényes a várható nyereségelosztására is.34

Ritter Sándor ugyanakkor elismerte, hogy az általa letett 7600 pengőből a Debreceni Gőztéglagyár Rt. 4300 pengőt, az Alföldi Takarékpénztár Téglagyára 1700 pengőt fizetett ki. Ezért a 76% szavazati és nyereségrészesedési arányból Rittert csak 16%, a Debreceni Gőztéglagyár Rt.-t 43%, az Alföldi Takarékpénztárt 17% illeti meg.35

Ez a tranzakció azért is figyelmet érdemel, mert a gazdasági világválság hatására a környék téglagyárai közül Jánossy és Engel üzeme (Hajdúdorogon), valamint a Hajdúhadházi Mészhomok Téglagyár (Hadházon) teljesen beszüntette termelését. A hajdúböszörményi Takács-féle téglagyár a válság alatt leállt, azt követően pedig csak csökkentett mértékben kezdte meg újbóli üze33 Uo.

34 HBmL. VII. 2/d. 80., valamint HBmL. XI. 201/b. 3.

35 HBmL. XI. 201/b. 3.

68