A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)

melését36 így tehát a Bohn-féle szoboszlói üzem megszerzése a látszólagosnál nagyobb, korántsem egy településre való terjeszkedést jelentett, hanem egy olyan üzem megszerzését, amelyik majdnem egyedül működött a környéken. Ezáltal a debreceni téglagyáraknak a város határait meghaladó szélességűvé nőtt a piacuk, hiszen a környékbeli üzemek sorra szüntették meg termelésüket, a szoboszlói gyár pedig a „Debreceni Gőztéglagyárak Központi Eladási Irodájáénak a kezébe került.

Az általunk közölt adatoknak az összegek, de az időpontok tekintetében is ellentmondanak a korlátolt felelősségű társaságról szóló és a cégbírósághoz eljuttatott iratok. A cégbírósági dokumentumok szerint a „Elajdúszoboszlói Téglagyár Kft.” csak 1937. november 25-én alakult, és ugyanazév december 1-én vezették be a királyi törvényszék nyilvántartójába.37

Még lényegesebbnek tűnik az az eltérés, ami a törzsbetét megoszlása kérdésében mutatkozik a két forrás között. Míg az előzőleg ismertetett iratokban 76: 24 volt Ritter javára Sebestyénnel szemben, addig a cégbírósági bejelentésben Sebestyén Lajos tett le 6700 P-t, s Ritter részesedése csupán 3300 P. Az ellentmondás nagynak látszik, de a későbbi keltezésű törvényszéki iratok az előző forrás adataihoz közelítik az összeget. Ugyanis egy 1939. szeptember 15-én keltezett irat szerint Ritter átruház törzstőkéjéből Torma Lajosra (ekkor már Torma Lajos az Alföldi Takarékpénztár igazgatója) 1700 P-t, Sebestyén Lajos pedig 3000 P-t Serly Gusztávra, és 1300 P-t ifj. Serly Gusztávra. Ezáltal a KEI belső ügykezelésével, de ott már 1937-ben nyilvántartott arányok alakulnak ki 1939-re a cégbírósági iratokban is. így valószínűsíthetjük, hogy a saját használatra készült feljegyzések, jegyzőkönyvek azok, amelyek a valódi időponthoz, összeghez közelebb állnak, míg a cégbírósági iratok — bizonyos tőkés megfontolásokból — csak lemaradva követték az eseményeket.

A „Hajdúszoboszlói Téglagyár Kft.” további történetéből ide tartozónak érezzük, hogy miután az Alföldi Takarékpénztár téglagyárát eladta Serlyék- nek (1941, 1. még a későbbiekben) Torma Lajos hajdúszoboszlói törzstőkéje átruházódott ifj. Serly Gusztávra, Ritter Sándor helyett pedig Bisothka István vette át a vidéki érdekeltséget, miután 1941-től Ritter helyett már ő a Hortobágy Téglagyár Rt. fő részvényese. Ennek következtében a két Serly együttesen 6000 P (60%!) törzsbetéttel rendelkezett a szoboszlói üzemnél, míg Sebestyén Lajos 2400 P-vel és Bisothka István 1600 P-vel. Tehát Serlyék néhány év alatt döntő többségre jutottak a „Hajdúszoboszlói Téglagyár Kft.” tagjai között is. Az eset azért is figyelmet érdemel, mert 1942. szeptember 16-án kimondják a „Hajdúszoboszlói Téglagyár Kft.” és a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” egyesítését. A két törzstőke egybeolvadása után Serlyék igen kedvező körülmények közé kerülnek, mert társaikkal szemben döntő fölényt szereznek.

36 Szűcs Ernő: Az ipar, kereskedelem, hitelhálózat és közlekedés a kapitalizmus idején. In: Hajdú- dorog története (szerk.: Komoróczy György) Gyula, 1971. 163—188. old., valamint Uő.: Ipari kereskedelmi és hitelviszonyok a kapitalizmus korában. In: Hajdúhadház múltja és jelene (szerk.: Komoróczy György), Gyula, 1972. 207. old. és Ujlaky Zoltánné: Ipar és kereskedelem Hajdú- böszörményben 1872-től napjainkig. In: Hajdúböszörmény története (szerk.: Szendrey István), Db. 1973. 506—508. old.

37 HBmL. VII. 2/d. 80.

69