A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Ujlaki Zoltán: Egy évtized a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai tevékenységéből (1901-1910)
hogy a felnőttek munkaidőkeretéül napi 13 órát javasolt a kamara, míg a tervezet 14 órát jelölt meg! 1908. október 8-án a törvénytervezet második részéről tárgyaltak. A kamara egyetértett a munkabeszüntetések jogi érvényességének az elismerésével. Ez a sztrájkjog törvényességét jelentette. A tervezetnek a kollektív egyezmények kötésére vonatkozó részét is helyeselte a kamara. Érdekes, hogy az általános és kötelező ipari és kereskedelmi testületek megszervezését lehetetlennek tartották és céltalannak is. Ugyanakkor a meglevő érdekvédelmi testületek hatáskörét meg akarták növelni. A törvénytervezet szólt a munkáskamarákról is. Ezt az iparkamara hatáskör nélküli, önállótlan és időszerűtlen intézménynek tartotta. Megállapították, hogy a munkások szervezeteit, megfelelő felügyelet mellett, a munkások szabad akarata szerinti szervezésben kell meghagyni. A munkásság törvényes érdekképviseletét, álláspontjuk szerint, a kereskedelmi és iparkamarák harmadik osztályaként kellene létrehozni. Ehhez a megoldáshoz azonban a munkásság egyetértése is szükséges.30 A javaslatokból a század elején nem lett törvény, a tárgyalások azonban a kamara felfogását érdekesen megvilágították. A kamarai választójog reformjának a kérdése is többször szerepelt a közgyűlések napirendjén. Már 1903-ban az iparosokat és kereskedőket adófizetési határok, cenzus szerint négy osztályba javasolták beosztani, hogy ezáltal minden osztály külön választaná meg a képviselőit. Azt tervezték, hogy a legalacsonyabb és legmagasabb osztály 2—2 tagot küldene ki, a 2. és 3. osztály 6—6 tagot jelölne.31 1908-ban a minisztérium titkári értekezleten tárgyalta a választási reformot. Az értekezleten elhangzott javaslat szerint a négy csoport mindegyike 4—4 személyt jelöl a kamara tagjaként. A kamara közgyűlése egyetértett a javaslattal, csak azt kérték a kereskedelemügyi minisztertől, hogy a kamarák maguk állapíthassák meg az egyes adócsoportok nagyságát, a helyi viszonyoknak megfelelően.32 A minisztérium rendelettervezete nem fogadta el a választók kategóriákba osztását. A kamara 1910-es állásfoglalásában azonban továbbra is ragaszkodott az 1903-as és 1908-as határozataihoz, melyek az adócenzus alkalmazását javasolták.33 E javaslatok célja a vagyonosabb rétegek befolyásának a növelése volt, hiszen a magasabb kategóriák több tagot választhattak volna a kamarába, mint korábban. Együttesen megszerezhették volna a többséget a kisiparosok és a kiskereskedők képviselőivel szemben. A század első évtizedében a kamarai választói törvényt azonban nem módosították. Erre csak 1934-ben került sor a XX. törvénnyel. Az évtized kamarai tevékenységének általam vizsgált kérdései áttekintése alapján látható, hogy a változott viszonyok között is a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara igyekezett törvényes érdekvédelmi jogaival élni. Jellegéből ki30 Uo. 1908.: 364. sz. 31 Uo. 1903.: 29. sz. 32 Uo. 1908.: 488. sz. 33 Uo. 1910.: 296. sz. Vő. Sárközi Zoltán: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara az ellenforradalmi korszakban. (1920—1945.) In: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. (Szerk.: Bónis György—Degré Alajos) Bp. 1971. 498. old. 36
