A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Ujlaki Zoltán: Egy évtized a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai tevékenységéből (1901-1910)
5. A vitás ügyekben ítélkező választott bírói tanácsok összetétele a tervezettől eltérően 1/3 munkaadó, 1/3 munkás, 1/3 kinevezett függetlenített tagokból álljon. A tervezet fele munkás, fele munkaadó tagságot ír elő, tehát haladóbb volt, mint a kamarai javaslat. 6. A fellebbezés lehetőségét biztosítani kell, mert ennek az elhagyása helytelen és a hazai viszonyok között szokatlan volna a kamara szerint.27 Az elvi határozat alapján az elnökség készítette el a felterjesztést. Röviden megállapíthatjuk, hogy a kamara álláspontja az osztályérdekek nyíltabb érvényesülését tükrözte, s konzervatívabb volt a minisztérium liberális törvény- tervezeténél. 1906. szeptember 27-én a betegsegélyezési és balesetbiztosítási törvény- tervezetről tárgyalt a kamara, tehát a minisztérium a korábban külön kezelt biztosítási ágazatokat összevonta. A kamara 1903-as javaslatának 4. pontja utalt erre a problémára. A kamara előtt a titkár beszámolt arról az értekezletről, melyen a törvény- tervezetet tárgyalták. A munkaadók képviselői üdvözölték a törvényt, de az iparra háruló új és nagy terhek miatt aggódtak. Különösen a kisiparosokra tartották súlyosnak a járulékokat. Bár a munkaadók a betegsegélyező intézet igazgatóságában fele arányt kapnának, ezt nem találták vigasztalónak. A kamarai titkár szerint az összes igazgatási költséget az államnak kellene viselni. Sőt a kisiparosok balesetbiztosítási költségeinek a felét 5—10 évig is az államnak kellene fedeznie. A járulékkivetés kulcsát 2%-ban javasolták 3% helyett. Az országos pénztárak helyi szervei részére nagyobb önkormányzatot kértek. A magánbiztosító egyesületek vagyonát az országos pénztárba beolvasztani nem tartották helyesnek. Ezeket helyi célokra kell fordítani az értekezlet szerint. A szakértekezleten részt vettek a munkásszervezetek képviselői is. Ők az eddigi 2/3-os képviseleti arányuk megszüntetését a betegsegélyző pénztár igazgatóságában jogfosztásnak minősítették. Azt kívánták, hogy a fele képviseleti részt tisztán a munkások válasszák. Egyúttal azt is követelték, hogy az öregségi és rokkantbiztosítást is vegyék fel a törvénytervezetbe. A titkár jelentését a közgyűlés tudomásul vette, semmilyen észrevételt nem tett ezzel kapcsolatban,28 tehát a munkások javaslatait nem fogadták el. A törvényjavaslatból az 1907: 19. tc.-t alkották meg, mely a Munkás Biztosító Pénztár megszervezésével a betegség- és balesetbiztosítást egységesen intézte. A kamara többször foglalkozott az ipartörvény revíziójának a kérdésével. Az 1884-es törvénnyel ugyanis régóta elégedetlen az iparostársadalom. A minisztérium az anyaggyűjtést hosszú ideje végezte. Végül is 1908. június 25-én tárgyalt a kamara a törvénytervezetről, s határozatában 29 elvi állásfoglalást alakított ki a kérdésre vonatkozóan. A törvénytervezetnek az általános iparjogról szóló fejezetében a kamara helyeselte a képesítés szigorítását, a képesített iparok számának növelését, a tanonc- és segédvizsga rendszeresítését, a mester cím és mestervizsga bevezetését. A munkásvédelem szabályozását korszerűnek tartották. Megjegyezzük, 27 Uo. 1903.: 177. sz. 28 Uo. 1906.: 226. sz. 29 Uo. 1908.: 166. sz. 3* 35
