A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Ujlaki Zoltán: Egy évtized a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai tevékenységéből (1901-1910)

1909-ben a kamara a hosszú lejáratú ipari hitelről tárgyalt, melynek a révén a befektetési hitelt lehetne biztosítani a vállalatok részére. Az előterjesztés szerint a gyáralapítások államsegélyezése vegyes eredménnyel folyt. A befektetési hitel a nagy- és középipar legfőbb szükségletét jelentette a javaslat szerint. Ez a probléma nemcsak a fővárosra, hanem a vidékre is kihatott, tehát egy országos szükségletet kell megoldani és kielégíteni a gyáriparban. A GYOSZ is tárgyalta a kérdést. A kamara egyetértett a javaslatokkal, és felterjesztést tett a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszterhez, továbbá a többi kamarát is tájékoztatta az ügyről.24

A kamara a fellendülő munkásmozgalmak hatására is többször foglalkozott a munkásbiztosítással a század első évtizedében. A debreceni ipartestület 1902-ben kérte, hogy a kamara támogassa a miniszternél az ipartestületi betegsegélyző pénztár alapítását. Az erre vonatkozó tárgyalások ugyanis 1900-ban megszakadtak. A kamara ipari szakosztálya a betegsegélyző pénztár létesítését szükségesnek tartotta, s ennek alapján a közgyűlés is elfogadta a javaslatot. A kamara felterjesztésben kérte a tárgyalások újbóli megindítását 1902. május 1-én.25

A munkásság balesetbiztosításáról az 1893. évi 28. te. intézkedett. A modern gyáripar kifejlődésével növekedett a munkásbalesetek száma. A kamara

1902. június 26-i tárgyalásán felvetették, hogy amikor véletlenül vagy a munkás vigyázatlanságából következik be a baleset, akkor a munkaadót nem lehetne felelősségre vonni, ha a balesetvédelemre mindent megtett. A szegedi kamara javasolta, hogy a kötelező állami balesetbiztosítást kell megszervezni. Egyúttal felvetette, hogy törvény által kell megállapítani a balesetekért való felelősség határait, mivel a bírói gyakorlat nem egységes ezen a területen. A debreceni kamara pártolta a szegedi javaslatokat és hasonló értelemben felterjesztés küldését határozta el.26

A század elején az új balesetbiztosítási törvény előkészületei folytak. 1903-ban a miniszter megküldte a kamarához a törvényjavaslatot. A kamara az

1903. július 2-i ülésén tárgyalt erről, s részletes véleményt formáltak, melyet határozatban fogalmaztak meg. A kamara helyeselte, hogy a balesetbiztosítást a kormány a sürgősen megoldandó feladatok közé sorolta. A kamara álláspontja a következő:

1. Egyelőre nem kell minden üzemet a biztosítási kényszer keretébe bevonni. Meg kell határozni a gyár fogalmát és csak ezeket kell a biztosításra kötelezni.

2. A kártalanítás mértékének a megállapításánál óvatosságot és szerénységet ajánlott a kamara: az ipari viszonyok szegényessége miatt a munkások humánus előnye és az iparra helyezett teher között arányosságot kell biztosítani.

3. Meg kell gondolni a kamarai álláspont szerint, hogy a balesetbiztosítás egész terhét a munkaadókra róják-e ki? A terheket meg kell osztani az állam, a munkaadók és a munkások között. A munkaadókra a tervezet sok terhet rótt.

4. Nem szabad, hogy a balesetbiztosítás a munkásbiztosítás terhére essen, a betegsegélyző pénztárakkal rendezni kell a kapcsolatot és az elszámolást.

24 DKI-jkv. 1909.: 271 .sz.

25 Uo. 1902.: 52. sz.

26 Uo. 1902.: 91. sz.

34