A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Ujlaki Zoltán: Egy évtized a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai tevékenységéből (1901-1910)

EGY ÉVTIZED A DEBRECENI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA IPARPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉBŐL

(1901—1910)

Ujlaky Zoltán

Ismeretes, hogy a XX. század kezdetén a kapitalizmus a monopóliumok általánossá válásával új szakaszba lépett, kialakult a monopolkapitalizmus. A. századforduló idején a nagyipar a legtöbb iparágban túlsúlyba került. Az egykorú statisztikák szerint a 20 munkásnál többet alkalmazó üzem nagyipari jellegűnek számított ugyan, azonban megállapítható, hogy e kategórián belül a gépi termelés jutott vezető szerephez. Nagyarányú fejlődés csak a gépállomány növelésével volt lehetséges. A századforduló idején az ipari munkások több mint 40%-a gyári munkás volt, a nagyobb termelékenység folytán azonban a gyáripari termelés túlszárnyalta a kisipart. A század elején a nagyipari termelési érték háromszor nagyobb volt a kisiparinál.1

Az ország iparilag elmaradottabb vidékein, így a Tiszántúlon is a gyáripar fejletlenebb volt az országos átlagnál, a kisipar pedig erősebb. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara kerületéhez tartozó Hajdú, Jász—Nagykun— Szolnok, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Máramaros és Ugocsa megyékben a kisiparosok száma 1900-ban 38 662 fő volt, ezzel szemben csak 96 nagyüzem termelt a kerületben, 20-nál több munkással.1 2

A kamara, mint érdekvédelmi szervezet, természetesen nem vonhatta ki magát a kerület ipari viszonyainak hatása alól, iparpolitikai törekvéseiben a kisiparosság érdekeire különösen ügyelnie kellett. Az 1902-ben újjáalakult kamara tagjai között 9 nagykereskedő, 18 kereskedő, 4 bankár, 3 gyáros, 26 iparosmester, 1 nyomdatulajdonos, 1 építész, 2 szálloda- és vendéglátó-tulajdonos volt, az 1904. évi címtár szerint. A kamara természetesen csak a polgárság érdekképviseleti szerve volt, a munkásságot senki nem képviselte.

A kormányzat az ipari fejlődést a törvényhozás segítségével is igyekezett előmozdítani. Az ipart támogató törvények, az 1899. évi 49. te. és az 1907. évi

3. te. alapján jelentős szubvenciót adott az állam az új üzemeknek vagy a jelentős bővítést végző gyáraknak. Támogatást kapott a textil-, a vegyi, valamint a vas- és gépipar.3

A kisiparosok kisebb-nagyobb államsegélyeket kaptak, részben készpénzt, részben gépsegélyt. A kamarai jegyzőkönyvek igen sok javaslatot tartalmaztak a nagyobb szubvenciók és a segélyek kiosztására vonatkozóan.

1 Berend T. Iván—Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. Bp. 1973. 109—111. old.

2 Az 1900. évi népszámlálás V. rész. Magyar Statisztikai Közlemények 12. köt. Bp. 1906. 94—97. old. Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara jegyzőkönyvei. 1903. Db. 1904. Függelék 1—4 old.

3 Berend—Sznhay: i. m. 95—96. old.

29