A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Gazdag István: Iparstatisztikai kérdőívek 1847-ből
részt vehessenek malmok készítésében, akár az ácsok. Egyben panaszolták szomorú sorsukat: „... miszerént ritkán tehetnek szert csak egy kis házacskára, is, ház nélkül pedig polgári jogot bírni s az avval járó haszon vételeket elvenni nem lehetvén... ”, kérik, hogy ház nélkül is polgárjogot kaphassanak. A kőművesek a város építésének felvirágoztatására Szépítési Bizottmány felállítását kérték. E fórumot a kontár legények elleni harcra is fel akarták használni. A szabók és a mészárosok céhe a nélkülözhetetlen hitelek biztosítására hitel- intézet felállítását javasolták; ezen túl a szabócéh szorgalmazta az inasok iskoláztatását (olvasás, írás, számolás) és kérte, hogy a mesterlegények a vándorlási időt nagyvárosok céheiben töltsék el, ahol valóban fejleszthetik tudásukat. A kötélgyártók pedig azt írták „.. .minthogy többen el vagyunk adósodva a céh számára valamely summa pénzt kérnénk, hogy mikor olcsó a kender jutányosán beszerezhetnénk, vagy pedig a pénzt a szegényebbnek is — kereskedés végett — kiosztanánk”. A csizmadiák és a kőművesek javaslatai egybecsengtek a progresszív erők országos véleményével. A szabók és a festők viszont a céhrendszert korszerűsíteni, a molnárok és a kereskedést hangoztató kötélgyártók pedig lazítani szerették volna. A kérdőívekre adott válaszok tömör összefoglalását nyújtják a céhipar válságának: a céhrendszer merev szerkezete, a tőkehiány, a termelési eszközök elavultsága, a munkaerőgondok, az értékesítési nehézségek. A mestereknek egyre nagyobb része napról napra él, de kitörési lehetőségük az adott életformából nincs. A céhrendszer létével, meglevő erejével valójában fékezte az iparfejlődést, a céhen kívüli iparosok munkáját, az országos belső piac kialakulását. Az Országos Iparegyesület kézműipari statisztikájával reális országos kép kirajzolásához nyújtott segítséget, és egyben ismét ráirányította a közvélemény figyelmét gazdasági-társadalmi fejlődésünk néhány fontos kérdésére. Ezek közül legfontosabbnak azt érezzük, hogy az ipar szerkezetének alapvető átalakítása csak egy általános gazdasági-társadalmi rendezés keretében valósítható meg. Függelék A kérdőívekre mintaként közöljük a kerékgyártócéh jelentését: Szabad Királyi Debrecen Városában, a 1. Kerékgyártó mesterek 47-en vágynak, kik közül folytatják a mesterséget 36-an, a többi ki öregsége, ki elaljasodása miatt nem dolgozhatik. Legények száma: 10, az inasok: 15. 2. Ő Felségétől magunknak van Articulusunk, céhünk fent áll 300 esztendő ólta, kontárok sokan találtatnak faragó nevezet alatt: más mesterségekből is, ú.m. molnárok, ácsok és nem tanult s nem vándorolt kontárok. 3. Egy mesternek ki egy legénnyel dolgozik, a 2-ik vagy 3-ik osztályba van esztendő alatt keres mintegy 1000 forintot, melyből kivévén a mesterséghez megkívántaié nyersanyagot, 500 vforint, az egy legény heti bérét s kosztját 200 vforint, marad a házicsalád táplálására, portió, katona tartásra, kinek háza nincs házbérbe 300 vforint. 26
