A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Fórum - Mervó Zoltánné: Az iskolatörténeti kutatás levéltári forrásai
mára.6 A fondjegyzék a levéltár anyagának tudományos rendszerezés alapján készített feltárása, mely az iratokat ágazati bontásban 33 ún. fondfőcsoportba sorolja. Közülük e helyen csupán azokkal foglalkozunk, amelyek a nevelés- történeti kutatásoknál jelentős forrásértékkel bírnak. Az iskolatörténeti kutatásnak elsődleges forrásai az iskolák működése során keletkezett iratok, amennyiben ezek megmaradtak és rendelkezésre állnak. Területünkön — a mai Hajdú-Bihar megyében — a középkor egyházi intézményeiként több községben már korán megtaláljuk a kolostori, monostori és plébániai iskolákat, de az iskolázás szervezettebb keretek közötti fejlődéséről csak a XVI. században megjelenő protestáns partikulák megszervezésétől kezdve beszélhetünk. Debrecenben feltételezhetően már a XIV. századtól működtek városi, illetve latin iskolák, melyek a város kereskedő és iparos elemeinek kulturális képzését szolgálták. Mint anyaiskola 1588-tól a debreceni kollégium gondoskodott a partikuláris iskolák irányításáról, ez az intézmény küldte nagyobb diákjait a vidéki partikulákba rektorokul, praeceptorokul, tanítókul az ismeretek terjesztésére. Ennek köszönhető, hogy 1552—1670 között a mai Hajdú-Bihar területén Hajdú- böszörményben, Hajdúhadházon, Hajdúszoboszlón, Kábán, Bagamérban, Ba- goson, Bárándon, Derecskén, Földesen, Nádudvaron, Biharnagybajomban, Püspökladányban, Pércsen, Tégláson, Balmazújvároson, Berettyóújfaluban már szervezett oktatás folyik.7 Sajnálatos tényként állapíthatjuk meg, hogy a feudális korból a református iskolák (partikulák) közül csupán a hajdúböszörményi és hajdúnánási gimnáziumnak, valamint a hajdúbagosi és a berettyóújfalui iskoláknak, a katolikus iskolák közül pedig a debreceni kegyestanítórendi (Piarista) iskoláknak iratai kerültek levéltári megőrzésre, de ezek is hiányosan maradtak fenn. A rendelkezésre álló tanulói névsorok, iskolai anyakönyvek, tantárgyfelosztások, a körlevelek jegyzőkönyve, valamint a professzori jegyzőkönyvek ennek ellenére lehetőséget adnak arra, hogy tudományos feltárásuk révén bizonyos általánosításokat levonva képet alkossunk a polgári forradalom előtti időszak iskola- politikájáról, szervezetéről, a tanítási módszerekről, az oktatás tartalmáról, a diákönkormányzatok tevékenységéről. A hajdúböszörményi református gimnázium működéséből fennmaradt XVIII. századi tantestületi iratok alapján felkutathatjuk az iskolánál szolgálatot teljesítő rektorok, tanítók életrajzi adatait, esküokmányait, megismerkedhetünk az iskolai rendtartás előírásaival, az iskolai törvényekkel, melyek szabályozzák az iskola tanulmányi rendjét, a hallgatók magatartásával szemben támasztott erkölcsi követelményeket. Ugyancsak az iratokból állapítható meg a tanítók és az iskola kötelékébe tartozó alkalmazottak jogállása, a tanításbér, (didactrum) a tógátus diákok kötelezettségeinek sora stb. 6 A magyar állami levéltárak fondjegyzéke III. kötet. A területi levéltárak fondjegyzékei 1. rész. Bevezetés. Szerkesztési alapelvek. Bp. 1962 és A területi leváltárak fondjegyzékei 3. rész. Debrecen Állami Levéltár. A fondjegyzék alapanyagát összeállította: Komoróczy György. Kiadja a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya Bp. 1963. Kézirat. Továbbá A Helytörténet-írás levéltári forrásai I—II. Db. 1972. Szerk.: Komoróczy György. A Helytörténet-írás levéltári forrásai III. Szerk.: Gazdag István. Db. 1976. Mindhárom kötet a „Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei sorozatban jelent meg a 3—4, 9. számként. 7 Barcsa János: A debreceni kollégium és partikulái Db. 1905, valamint Nagy Sándor: A Debreceni Református Kollégium. Hajdúhadház, 1933. 196
