A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Fórum - Mervó Zoltánné: Az iskolatörténeti kutatás levéltári forrásai

zásának, majd fejlődésének bemutatása. Szükséges azonban annak kiemelése, hogy miután az iskolatörténet a társadalmi változásokat és azok művelődés- ügyi felépítményeinek egyikét tükröző tudományos diszciplína, azért nem lehet minden korra érvényes megállapításokat leszűrni, hanem a társadalom adott berendezéséhez, felépítéséhez igazodóan kell az iskolák szervezeti formáit vagy az oktatás tartalmának elvi-eszmei lényegét vizsgálni. Ennek megfelelően az iskolatörténet kutatójának a kezdeti időkben, a fejlettségnek alacsony fokán megjelenő iskolatípusoknál sem szabad leértékelő álláspontot elfoglalnia, hanem a jelenségek mögött meg kell keresnie a társadalom mozgás- törvényeit, és fel kell ismernie a haladó és visszahúzó erők egymással szemben álló küzdelmét.

Az iskolatörténet ezek után nyilvánvalóan nem korlátozódhat a szervezeti formák ismertetésére, az iskolatípusok bemutatására, hanem kutatnia kell az oktató tevékenységnek tartalmi elemeit, a tanítási módszereket, a felhasznált tankönyvek és vezérfonalak előírásait, tehát az oktatási politikának egy-egy korszakban érvényesülő tényezőit. Foglalkoznia kell a különböző társadalmi szervezetek iskolaépítő vagy a fejlesztést korlátozó tevékenységével, valamint a várospolitika és az egyházpolitika iskolán belüli érvényesülésével.

Mindezeken túlmenően azonban az iskolatörténetnek még más nézőpontjai is vannak. Hiányos képet kapnánk az iskolai élet alakulásáról, ha nem térnénk ki a tanulói létszám, valamint a tanulók osztályhelyzetének ismertetésére, a tanulmányi anyag elsajátításának lehetőségeire és eredményességére, az oktatási módszerek, a felhasznált tankönyvek és szemléltetőeszközök bemutatására, és az azokból leszűrhető tanulságok elmélyült vizsgálatára. Nem mondhatunk le a tanítók szakmai felkészültségének, életviszonyaik alakulásának elemzéséről, az iskolai szervezet bemutatásáról, a vezetés és irányítás kérdéseinek tanulmányozásáról sem. Az iskolatörténet tehát nemcsak szervezeti kérdéseket ölel fel, hanem magának az oktatás rendszerének, a társadalom tanulmányi igényeinek kérdéseit is vizsgálat tárgyává teszi.

Ha az utóbbi években hajdú-bihari vonatkozásban megjelent iskolatörténeti tanulmányokat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy azok — kevés kivételtől eltekintve — az ismertetett követelmények szempontjából sok kívánnivalót hagynak maguk után.

A kifejezetten iskolatörténeti munkák sorában az alsófokú oktatás köréből megjelent tanulmányok között említjük a „Debreceni Kossuth Gyakorló Általános Iskola évkönyve hazánk felszabadulásának 20., az iskola fennállásának 125. évében” címen kiadott munkát, továbbá a Bajkó Mátyás által szerkesztett „Hajdú-bihari iskolatörténeti dolgozatok” címen megjelent munkákat; utóbbinak 1. füzete Mihály Sándor és Antal Gyula tollából a hajdúhadházi iskolakultúráról ad képet, Gyergyói Sándor pedig a hajdúhadházi Földi János iskola történetét mutatja be. Az iskolatörténeti dolgozatok 2. füzete „Intézményeink múltjából” címen közöl tanulmányokat, a 3. füzet a nevelésügyünk felszabadulás utáni fejlődését mutatja be.

A középfokú iskolák történetéről csak a jubileumi évkönyvekből, értesítőkből tájékozódhatunk. Ilyenek: a debreceni Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum fennállásának 100. évfordulóján kiadott ünnepi évkönyv, a Tóth Árpád Gimnázium évkönyve, a Fazekas Gimnázium értesítője az 1972/73-as centenáriumi tanévről, a 25 éves Péchy Mihály Építőipari Technikum évkönyve, a Mechwart András Gépipari Technikum és az Irinyi János Szakközépiskola, továbbá a berettyóújfalui Arany János Gimnázium és Szakközépiskola jubi194