A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Fórum - Balogh István: A néprajzi kutatás levéltári forrásai

Település, építkezés, házberendezés:

Az előbbiekben már említettem Györfiy István kutatásait az alföldi két- beltelkes (kertes) településforma felfedezése körül. Lényegében ennek a közlésnek eredményeként indult el nálunk a néprajzkutatásban a levéltári anyag behatóbb feltárása. Györfiy István még elsősorban térképeket használt, ma is ezek a legfontosabb, máig nem teljesen kimerített források. A levéltár egyik kiadványa is mutatja e vonatkozásban a számba jöhető anyag gazdagságát. A hagyatéki leltárak, a végrendeletek, a nem túlságosan nagy számban megmaradt tervrajzok még ma is sok lehetőséget kínálnak a kutatóknak. Hogy ez mennyire így van, legyen elég éppen a debreceni városi levéltár Zolnai Lajos által felhasznált gazdag anyagára utalni.10 11

Természetesen az innen meríthető anyagok — nemcsak Debrecen, hanem a hajdúvárosok levéltáraiban is — nem egyetlen városi vagy mezővárosi polgár házának, udvarának vagy házbeli belső berendezésének leírását adják, hanem egy meghatározott korszakra, egy meghatározott polgártípusét. A néprajz- tudomány különben is éppen a tipikusát, az általánost kutatja.

Határbeosztás, határhasználat:

A XII. század végétől kezdve a debreceni és a hajdúvárosi jegyzőkönyvek, polgári peres iratok, igazgatási akták máig eléggé ki nem használt forrásai a polgári, földmagántulajdon kialakulását megelőző határ-, illetve földközösségi határhasználati rendszerek kutatásának. A szántóföldek, rétek, erdők, nádas, legelők használatában a XIX. század közepe előtt helyileg igen változatos formák alakultak ki, s ezek hatása egyes helyeken még 1945-ig érezhető volt.11

Kismesterségek:

A paraszti életformával a XVII—XIX. században szoros kapcsolatban álló kismesterségek (céhes iparosok) szervezeti formáira, társadalmi szerkezetére, technikájára, készítményeire a levéltár gazdag céhiratanyaga korábban már eléggé felhasznált forrás volt.

Igaz, hogy az iratok a technikai eljárásokról keveset közölnek, bár néha erre is akad utalás. A szappanosok 1676. évi szabadalomlevelén egy szappanosmester van kifestve, amint vágja a szappant, de néhány hagyományos céhes iparág történeti és nyelvészeti feldolgozása példa lehet arra, miként lehet a levéltári forrásokat az élő, recens eljárásokkal, az emlékezetben élő hagyománynyal összevetve hasznosítani.12

10 Zoltai Lajos: Vázlatok a régi debreceni polgár háza tájáról. A lakóház belseje, Db. 1938.; Uő. A lakóház külseje és részei. Db. 1938. — Szöllős pajta rajza 1783-ból, HBmL. DvT. 62. — A hortobágyi csárda távlati képe 1748, 1750 és 1810-ből. HBmL. SZmT. 1.; DvT. 9., 232.

11 Györffy István: Az alföldi kertes városok. Id. műben. Balogh István: Határhasználat Hajdú- böszörményben a XVIII—XIX. században. Ethnographia. 1954. 441—457; 1955. 99—124. old. — Újabban megjelentek a hajdúvárosok (Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló és Polgár) monográfiái és a gazdálkodással foglalkozó fejezetek írói, az ide vonatkozó levéltári adatokat szinte hiány nélkül feltárták.

12 A szappanoscéh itt említett kiváltságlevele és céhszabályai a Déri Múzeum várostörténeti gyűjteményében. — A hivatkozott céhiratok a levéltár IX. 1—32. fondjaiban. — A levéltári adatok figyelembevételével az alábbi néprajzi, nyelvészeti feldolgozások jelentek meg: N. Bart ha Károly A debreceni fésűsmesterség. Db. 1929. — Uő.: A debreceni gubacsapó céh. Db. 1939. — Pethő József: A debreceni tímárok céh- és mesterségszavai, Db. 1938. Vámosi Nándor: A debreceni csizmadiák céh- és műszavai, Db. 1942.

189