A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Fórum - Balogh István: A néprajzi kutatás levéltári forrásai

XVIII. században olyan helyekről tudunk e foglalkozásról, ahol ma már víz nincs is.7

Állattartás-pásztorkodás:

A Tiszántúl északi részén, a Hortobágy és a Sárrét mellékén a XVI. század első évtizedeitől kezdve nyomon követhető a pusztai pásztorkodás alakulása egészen 1944-ig. A debreceni városi levéltár anyaga a határperek irataiban igen gazdag, s ezekből kiderül, hogy a debreceni, s környékbeli mezővárosok jómódú tőzsérgazdái hol, mikor, milyen körülmények között tartották, tenyésztették a szarvasmarhagulyáikat és juhnyájaikat, (kertek, szállások) sőt még a pásztorok mindennapjai (élelmezés, farkaskaland) is kiderül belőlük. Ismerjük a XVI. századi pásztorok, tőzsérgazdák nevét, a XVIII. században keletkezett határperekben pedig a határnevek keletkezésére, a legelőterület foglalására, a tanya, az állás, a telek e korbeli értelmezésére is gazdag anyagunk van. Ugyané perekből kiderül, hogy mit jelentett a XVIII. században a pásztortalyiga, a talyigás, később a pásztortanyák állandó helyre kötődésével a tanyás elnevezés. A XVIII. század végén, s a XIX. század első évtizedeiben megismételt pásztorösszeírásokból az újkori pásztorszervezet képe is kirajzolódik.

Ugyanígy csupán levéltári adatokból ismerjük meg a XVIII. század elejéről a mai tanyák előzményeként a nagy határú alföldi városok szántóföldi művelés alá vett területein keletkezett teleltető szállásokat, amelyekből a gazdálkodás funkciója átalakulása révén a majoros, majd gazdatanyák alakultak ki.

A debreceni városi levéltár térképgyűjteményében találjuk a hortobágyi pásztor első képes ábrázolását, a balmaz-elepi határper térképén és több szepesi és ebesi tanyaudvar alaprajzi elrendezését.8

Teherhordás:

A teherhordás különböző módozatai közül a fogat olás és szekerezés módját, az ökör- és lófogatolás arányait, a szekerek fajtáit, a szekér alkatrészeit, a lószerszámok elnevezését tudjuk visszafelé követni, a levéltári források alapján a XVIII. század elejéig. A levéltár céhirataiból, a régi debreceni szíjjártók és kerékgyártók emlékezéseiből sikerült rekonstruálni a paraszti használatban levő (fakó és vasas) szekerek és lószerszámok XVIII. századi valószínű formáit.9

7 Ilyen jellegű levéltári adatokat közöltem „Néprajzi adatok a Hortobágy környékéről. Ethnog — raphia, 1959. 463—466. old.

8 A hortobágyi pásztorábrázolások 1748-ból és 1795-ből. HBmL. SzmT. l.ésBmT.37. — Akolszím 1839-ből. DvT. 29, 579, 621. —A legelőrendtartás alakulása a debreceni Hortobágyon, „Legeltetési rend a Hortobágyon a XVIII—XIX. században” Ethnographia 1958. 537. 566, a pusztai állattartás történeti alakulására és a XVI. század óta fennálló formáira, „Tugurium-szállás-tanya” c. (Ethn. 1976:1—62) dolgozatom.—A XVI. századi zárni és kocsi pusztákon álló „kertek”-et Zoltai Lajos közölte először, éppen a debreceni városi levéltár iratai alapján. Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából, Db. 1936. 169—191. old.

9 A szekerezés, fuvarozás különféle formáira, a lószerszámokra és a szekér részeire „Lófogatok Debrecenben a XVIII—XIX. században” Ethnographia 1965.161—186. old.

188