A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Fórum - Balogh István: A néprajzi kutatás levéltári forrásai
A NÉPRAJZI KUTATÁS LEVÉLTÁRI FORRÁSAI Balogh István Az utóbbi két évtizedben a szemléletében és kutatási módszerében megújult néprajztudomány, amely éppen e réven kezd önálló, saját módszerrel, kérdés- feltevéssel és szemlélettel rendelkező tudományággá válni, fokozott érdeklődéssel fordul a levéltárak felé. A megújult tudomány mind jobban hasznosítja a kutatási tárgya megismerése szempontjából a történettudomány által már régen használt, de a népi kultúra múltjának feltárásához is nélkülözhetetlen levéltári forrásokat. Nem általános még ez a nézet az etnográfusok körében sem, mert sokan vannak olyanok, akik módszertani érvekkel, vagy csupán a néprajz speciális jellegére hivatkozással ellenzik, néha csak mellőzik a népi kultúra recens, élő formái történeti előzményeinek feltárását. Ennek oka a magyar néprajztudomány közel évszázados múltjában rejlik. A múlt század utolsó évtizedeiben a néprajz első művelői geográfus és természet- tudományos előképzettségű emberek voltak; a néprajzot emberföldrajz és az antropológia sajátos segédtudományának tekintették, és a népi élet jelenségeit a fejlődéselmélet tükrében szemlélték.1 A kultúrának — szerintük — fokozatai vannak, és a Föld különböző tájain fellelhető primitív formáktól egyenes vonalú a fejlődés a legmagasabb, európai, technikai jellegű írásos civilizációig. E gondolatkörben mozogva keresték az egyetemes jellegűnek vélt primitív kultúrelemeket az európai társadalmakban is, és ezeket az osztálytársadalmak alsóbb szintjén, elsősorban a parasztság körében vélték felfedezni. A parasztság volt a nép, és a néprajz itt Kelet- és Közép-Európában — a német Volkskunde példájára — lényegében a parasztság körében akkor még általánosabban élő hagyományos gazdálkodási, mesterkedési, társadalmi és hiedelemvilági elemeket kezdte gyűjteni, leírni, később rendszerezni.1 2 Mivel ezek a műveltségi elemek valóban erősen eltértek a felsőbb társadalmi osztályok már régóta írásos műveltségétől, szokásaitól, hitvilágától, egy 1 E vonatkozásban legjellemzőbb Herman Ottó munkássága. Már a címek is árulkodnak erről: Ősfoglalkozások, Bp. 1898; A magyar ősfoglalkozások köréből, Bp. 1899.; A magyarok nagy ősfoglalkozása, Bp. 1909, amelyekben bőségesen közölt, de eredeti összefüggéséből kiszakított levéltári anyag csak az előre megkonstruált feltételezések illusztrációja. 2 A néprajztudomány feladatát, tárgykörét, módszerét először Viski Károly foglalta össze, a harmincas években általánosan elfogadott nézetek alapján. Gondolatmenete szerint a néprajz azzal az ősi, kezdetleges kultúrkincs kutatásával, rendszerezésével foglalkozó tudomány, amely a magyarság ősi hagyományait őrző parasztság körében maradt fenn. A parasztság mindenütt — nálunk is — a korábbi, primitív művelődés őrízője. 185
