A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Közlemények - Sz. Kürti Katalin: Szüts János hajdúkerületi és Kis András kismarjai piktorról
1817-ben egy teljes képfalért,42 Szüts is kb. ugyanennyit kapna Böszörményben, ugyanekkor.) Mindketten önérzetesen harcolnak megbecsültetésiikért, megfizetésükért. A sérelmeket, hántásokat visszautasítják, sőt védelmet is kérnek. Kist pl. többször megvédi Kismarja városa a per folyamán a pocsaji eklézsiával szemben. Nem tudni, hogy a református lakosságú Kismarja vallási különállása miatt harcolt-e a szomszéd település görög katolikus egyházával, vagy saját polgárát akarta mindenáron védeni. A két piktor mindennapi kenyérgondokkal küszködött. Ez kiderül beadványaikból, az összegek kifizetésének gyakori követeléséből, de legfőképpen Kis András bírói zár alá vett ingóságainak listájából. A megrendelők sem voltak könnyű helyzetben: a hajdúböszörményi eklézsia pl. földjét adta bérbe, áldozatot vállalt tehát a templom szépítéséért. Szoboszló esetében a főhadnagy és társai „tulajdon költségükön” festtették meg a Bocskai-képet, Kismarján pedig a város, a közösség vállalt anyagi áldozatot a Bocskai-kultusz ápolásáért. Ismerte-e egymást a két piktor? Erre nem tudunk válaszolni, de fel kell tételeznünk, hogy Kis András látta Szüts műveit. Semmiféle debreceni kapcsolatról nem tájékoztat az eddig talált irodalmi, ill. levéltári anyag. Szüts azonban semmivel nem kisebb kvalitás, mint pl. Dosnyai, vagy Ecsedi Samu. Tevékenysége természetesen nem hasonlítható a kor nagy festőinek oeuvre-jéhez. Egy szűk közösség, a Hajdúkerület igényeit elégíthette ki: díszítő jellegű feladatokat látott el a helyi egyházak és tanácsházak megbízásából. Úgy tűnik, hogy Kis András szélesebb tematikai skálát fogott át, mint Szüts. Az említett „Zrínyi-ütközet”, a nagy történelmi arcképcsarnok (a tanácsházán és a kastélyban) azt mutatja, hogy foglalkozott jelenetekkel, esetleg tájképfestéssel is. E téren azonban még újabb adatoktól várhatjuk ismereteink gyarapítását. Bizonyos, hogy a XIX. század elején több, hozzájuk hasonló művész és mester dolgozott vidékünkön. Munkásságuk kiderítése helytörténeti, de művészet- történeti jelentőségű is. On János Szüts of the heyduck district and András Kis of Kismarja—painters Katalin Sz. Kürti So far no mention has been made of János Szűcs, painter of Hajdúdorog, only research work in the archives brought his life and work to light. Kis András was mentioned several times by Pál Osváth, monography writer of Kismarja. The author carried on research in the Hajdú-Bihar county archives, and in church archives, and identified works by the two authors on the spot. János Szüts was presumably bom between' 1756 and 1764, he died in 1837. We do not know where he lived untill 1815, but since that time we can follow his life’s course. He painted pictures in the Greek Catholic Church of Dorog, in 1817 he began to work on the ikons of the Böszörmény church, but in 1823, however, he was sued by the church for neglecting his work. At present, we can identify two of his works: a whole figure of Bocskai in the Bocskai Museum Hajdúszoboszló, and a half figure of Bocskai in the Hajdúsági Museum Hajdúböszörmény. On the basis of these paintings we can conclude that János Szüts was an outstanding master, who mainly tried to draw characters without lessening the beauty of material of his works. It is certain that the Heyduck district gave plenty of work to this excellent work painter, and it seems that he had somebody to follow him: András Kis. András Kis must have been born in the last decade of the 18th century, and died around 1870. As early as 1803 he used to help out Ferenc Farenson 42 Közli Lyka Károly i. m. 137. old. Szüts Böszörményben — mint már említettem — összesen 4500 Ft-ot kapna ugyanebben az évben. Ebből kb. 2000 R. Ft jut az ikonosztázion festésére. 181
