A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Közlemények - Sz. Kürti Katalin: Szüts János hajdúkerületi és Kis András kismarjai piktorról
tését. Feladatát így részletezi az 1841. május 17-én írt kötelezvényben: „a szükséges czifrák és virágok pingálása”, a kőfal marmorozása (márványt imitáló festése), a , fellegek és az isteni világosság festése, hogy onnan az atya isten képét életmagasságban, kiterjesztett kezekkel lehessen pingálni”. A szentélybe, az oltárhoz a püspöki ornátusban ülő Krisztust, valamint Szt. Basileust és Aranyszájú Szt. Jánost akarta megfesteni. Ugyanoda, a feszület alá „a négy szent asszonyok szomorú helyeztetésben való pingálását, Krisztus siratását, keresztről levételét és a Krisztus koporsója képet” tervezte. Külön említi a képfalat, amely tizenkét oszlopból és három ajtóból áll. Ezt maga faragja négy öl és tizenkét ujj szélességben, három öl és másfél láb magasságban. Vállalja az ikonosztázion pingálását, amely „ötven képből áll, vagyis a képek rámájából, melyek tetejét kálvária szegzi”. Utolsó tételként említi a két nagy kép felújítását: a már említett akvarellen is látható Krisztus-, ill. Mária-alapképeket. A képírói, képfaragói, aranyozói, falfestői, asztalos- stb. munkát egy személyben vállalta, összesen 1500 R. forintért. Magát képíró és aranyozó Kis Andrásnak nevezi a kötelezvény aláírásánál, jelezvén, hogy kismesternek tartja magát. A pocsaji görög katolikus eklézsia nem volt elégedett munkája ütemével, ezért 1843-ban beperelte, s kérte vagyona zárolását. Házában — szerény bútorain kívül — egy „Zrínyi-ütközet”, egy „Memento mori” c. festményt, valamint a Pocsajba készített apostolképek egy részét (pl. Bertalan, Jakab, Tamás, Fiilöp, János) és a „tizenhárom ünnepek” rámáit foglalták le.39 A mester önérzetesen kezdte igazát keresni, s el is érte, hogy Kismarja városa megvédje őt a pocsaji egyházzal szemben. Vagyonát feloldották a bírói zár alól, ő pedig beadványt intézett a bírósághoz. Ebben visszautasította az ügyvéd becsmérlő kifejezéseit, aki azt terjesztette róla, hogy „alávaló képfestő”, aki „közhallomás szerint elkártyázta a pénzt”, az egyháztól kapott 800 R. Ft előleget. Hosszú listán számol be eddig végzett munkájáról40: 1842—43-ban elkészítette a hat oszlopot, az oltáron belüli nagy feszületet, kifestette a falakat, elkészítette a képek rámáit, grundírozta a „tizenhárom ünnepek” vásznait.' 300 R. Ft-ra becsüli azt a „szeretettel teljes képet mutató festményt”, amely „kiterjesztett karokkal és angyalokkal” ábrázolja Gábrielt, 50—50 R. Ft-ot kért Szt. Miklós-, Mária-, Kér. Szt. János^és Krisztus-képeiért, 12—12 R. Ft.-ot számol el az apostolok ábrázolásáért. Összesen 904 R. Ft.-ra becsüli eddigi munkáját, s kevesli az eddigi előleget. Kinyilvánítja azt a szándékát, hogy folytatja a festést, ha az eklézsia megvásárolja a szükséges alapanyagokat. Az egyház azonban nem bízik benne, ezért 1844. június 1-én szakértőkkel vizsgáltatja meg a félkész ikonosz- táziont és a falfestést. Mezey Lajos nagyváradi festő, valamint Böhm Pál mérnök és cégfestő41 megállapítja, hogy az aranyozás rossz, de helyrehozható, a festés pereg, az olajfestmények „meglehetősek, de művészet nélküliek”. E vélemény alapján az eklézsia visszaköveteli az előleg egy részét, mivel „Kis munkájában sem idom, sem ízlés, sem tartósság nem remélhető”. Az 1845 májusában összeült Bihar vármegyei törvényszék viszont úgy foglalt állást, hogy Kissel szemben „nem adóssági kötelezésnek, hanem kötés kényszerének” van helye. Míg nem 39 A fenti iratanyagban található a zárolt tárgyak listája, 1843. július 10-i keltezéssel. Egy háza, telk e tékája, kávédarálója, tükre, mozsara, szőlője szerepel a listán, valamint az említett képek, rámák. 40 A mester 31 tételben sorolja fel eddig végzett munkáját. Nem derül ki minden egyes tételből, saját, vagy másolati anyagról, javításról van-e szó. 41 Böhm Pál festőművész apjáról van szó. 12* 179
