A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Közlemények - Sz. Kürti Katalin: Szüts János hajdúkerületi és Kis András kismarjai piktorról

Mint ismeretes, a fejedelem által szabadalmazott Kismarja és Nagykereki nemcsak egyik szabadságharcunk vezérét, hanem egykori urát, ill. — a helyi hagyomány szerint — szülöttét is ünnepelte Bocskai Istvánban. így nem csodálható, hogy a Bocskai-kultusz ápolása még a református egyház templomi szokásait is átrendezte, s lehetővé tette festmény — méghozzá figurális ábrázolás — elhelyezését.

Ugyancsak Osváth tudósít arról, hogy a környék földesurai megbízást adtak Kis Andrásnak. Mint szemtanú leírja az esztári Szunyogh-kastély ebédlőjének díszítését:35 „Az öreg úr (Hódossi Miklós) patriotizmusáról tesz tanú- bizonyságot azon nagyszámú festmény, melyet Kiss-Mórja város festője, Kis Mihályj?) uram által úri laka díszítéséül pingáltatott, s melyet a kegyeletes örökös, Szunyogh Albert ma is ebédlőjének díszítésére tart. Itt vannak Attila, Árpád, s a kardok, buzogányok, dárdák, lándzsák és nyilakkal övedzett torzon- borz vezéreken kívül néhány királyaink és fejedelmeink arcképei, melyek így együtt, nem azért, mintha remekművek volnának, hanem azért, mert a jelképzettek nekünk kedvesek, jó hatással vannak a szemlélőre”.

A kismarjai tanácsházán és az esztári kastélyban nem maradtak meg36 Kis András képei, de a hajdúszoboszlói Bocskai Múzeum őriz pár szignálatlan képet Árpád, Botond stb. vezérről, s e műveket — ismerve Kis András kvalitásait — azonosíthatjuk műveivel, ill. Esztárra, Kismarjára készített alkotásaival.

Osváth a Szunyogh-kastélybeli képekre ”nem mintha remekművek volnának” kifejezést használ, s a templomi Bocskai-képet sem dicséri, csupán unikumjellegét hangsúlyozza. Inkább a megrendelő, a közönség, mintsem a piktor áldozatkészségét emeli ki. Osváttal együtt mi is csak csodálhatjuk Kismarja város múlt iránti tiszteletét, s azt, hogy egy ilyen kis város eltartott egy piktort és ezzel is ápolta szülötte', Bocskai István kultuszát.

1819—29 közt készítette Kis András a kismarjai városháza arcképeit. Az esztári Szunyogh-kastélyban levő festmények pontos készítési idejét nem ismerjük. Fontos részleteket tudunk azonban a pocsaji görög katolikus templomba készülő ikonosztázionról, s a levéltári peranyag37 alapján meghatározhatjuk az egyes darabok készítési idejét is. Kis András 1841-ben vállalja — Szütshöz hasonlóan — a pocsaji templom teljes belső díszítését, munkáját azonban csak részben készíti el.

Az 1743-ben épült pocsaji (eredetileg ortodox) templomban a XIX. század elején már állt az ikonosztázion földszintje, talapzata. Erről tanúskodik az 1830-tól vezetett magyar nyelvű anyakönyv első lapján látható akvarell, amely keresztelési jelenetet ábrázol, háttérben a királyi kapuval és két alapképpel.38 Az egyház teljessé kívánta tenni a képfalat, ezért 1841-ben szerződést kötött Kismarja piktorával, Kis Andrással. Kis részletes tervezetet készített az elvégzendő munkákról. Vállalta a régi képek javítását, rámázását, a falak, az oszlopok márványozását, aranyozását, a bútorok, a keresztek, a ministránsbotok díszí35 Osváth Pál: Bihar vármegye sárréti járása i. m. 355—56. old. Tévesen közli a nevet, Kis Andrásról van szó.

36 Dr. Varga Gyula 1943—44-ben még látta a tanácsháza padlásán a festményeket.

37 Megtalálható a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban V. 637/a/23 sz. alatt az 1841-es kötelezvény, Mezey és Böhm nyilatkozata, Kis és az ügyvéd válasza stb.

38 Az akvarellre Pásztor Tibor parochus hívta fel a figyelmemet. Engedélyezte a festmények fotózását, ezért ezúton mondok köszönetét. A művek reprodukciója a Hajdú-bihari Napló 1976. május 23. sz. 13. oldalán látható.

178