A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Közlemények - Sz. Kürti Katalin: Szüts János hajdúkerületi és Kis András kismarjai piktorról
I letesen elvégzi, és addig máshoz nem nyúl (kivéve az aprólékos munkát), a munkának állandóságáról (tartósságáról) jótáll. Az egyház a festő, márványozó, aranyozó, pingáló munkáért, a templom teljes belső díszítéséért 4500 R. for.-t ígér, váltócédulában. 1000 Rf. előleget ad anyagvásárlásra, az első tizennégy kép átvétele után 500 Rf.-ot, az Idvezítő kép és a tizenkét ünnepek sorozat elkészülte után újabb 500 Rf.-ot, a falak festéséért 500 Rf.-ot, a bútorok festése és aranyozása, a tabernákulum és a gyertyatartók átvétele után újabb 1000 Rf.-ot, a munka teljes befejezésekor 1000 Rf.-ot fizet. ígéri az egyház, hogy a munka időtartamára alkalmas szobát, fűtőt, az enyvolvasztáshoz fát ad, valamint összeállíttatja deszkából az ikonosztázt, az ajtókat, az oltárt képfaragóval kimetszeti,23 állványokat készíttet, a szállításhoz egy-egy stációs hatrendbeli forspontot ad. Az egyház állta a szavát, a piktor — nem tudni, mi okból — nem. A várható, közel 5000 Rf.-os összeg előteremtése bizonyára nem kis gondot okozhatott a böszörményi görög katolikus egyháznak. 1818. április 12-én úgy döntöttek a „Görög rítuson levő Napkeleti Anya-szentegyháznak Elöljárói”,24 hogy bérbe adják a vidi földet hat évre, s ebből fedezik a „belső rész felékesítését”. Áldozatuk azonban hiábavaló volt, mert a piktor abbahagyta a munkát. Nem tudni, mi történt 1817—1822 között, 1823. március 10-én azonban az egyház elöljárói utasítják a kurátort: fogadjon ügyvédet a piktorral folytatandó perre. Szüts Jánosnak jelenleg két világi tárgyú festményét ismerjük. Egyik a hajdúszoboszlói, másik a hajdúböszörményi múzeum tulajdona. A Hajdúszoboszlón levő festmény szignált, a böszörményit analógiás alapon mondhatjuk az ő művének, keze munkájának. A szoboszlói Bocskai Múzeum tulajdonát képező reprezentatív olajkép25 majdnem életnagyságban ábrázolja a hajdúk le- telepítőjét, Bocskai Istvánt. Terembelsőben áll, teljes hadvezéri díszben, páncélöltözetben. Jobbjában buzogány, bal oldalán kard, vállán vörös köpeny, mellén az aranygyapjas rend jelvénye. A mögötte levő oszlopon tíz, egymás alatti sorba tördelt felirat olvasható: „STE.BOCHKAY. D.G. HUNGA.TRANS. Q3.PRlN.Et.SICU.COMES”.26 Á mester igen gondosan, anyagszerű hűséggel festette meg a részleteket, de legfőképpen karakterizálásra törekedett. Határozottnak, kultúráltnak, erélyesnek mutatja Bocskait, úgy, ahogy a hajdúk képzeletében élt. Bizonyos fajta eszményítés jelentkezik a monumentális festményen, ezt a megrendelő kérhette és várta el, de a mesternek sem eshetett nehezére a hajdúvírtus hangsúlyozása. Az oszloplábazatnál olvasható szöveg megnevezi a megrendelőt: „Pingáltatta Ns Nzes és Vitézlő Czeglédy János Feő Hadnagy Úr27 több elöljáró társaival együtt tulajdon költségeken”. Szoboszló városának vezetői festtették tehát a képet, s bizonyára a városháza dísztermében állhatott mindaddig, míg helyére újat nem készíttettek.28 A hátoldalon „anno 1816” és „Pinxit Joans Szüts de Norko” felirat olvasható. 23 Az egyház 1817. aug. 11-én kötött szerződést Lengyel László dorogi képfaragóval: préstől-, prédikálószék-, kupolakészítést, az ajtók kimetszését vállalta 400 R. Ft-ért. 24 Az 1818. április 12-én kelt iraton a magukat így nevező egyházfők „tudtára adják jövendőbelieknek”, hogy évi 700 . Ft-ért adják bérbe a földet. 25 A vászonra festett olajkép mérete: 150X90 cm. Menyhárt József restaurálta 1971-ben. A mű reprodukciója Hajdúszoboszló monográfiájában látható. 26 Szokásos rövidítés: „Bocskai István, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély hercege, székelyek ispánja”. 27 Mint ismeretes, a hajdúvárosok a XIX. sz.-ban még megtartották a városvezető főhadnagyi elnevezését. Részletes irodalom: Balogh István: Hajdúság Bp. 1969. 176
