A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Közlemények - Sz. Kürti Katalin: Szüts János hajdúkerületi és Kis András kismarjai piktorról

levő festményekről van szó, mert azok kifizetéséről folyt a vita közte és a város közt. 1816 januárjában Csorba György szenátor deputációt rendelt ki Szüts elkészített képeinek felbecsülésére. Márciusban újabb deputációt bízott meg a város, amely rendezné Szüts és az eklézsia közt félbemaradt számadást.18 1816. június első napjaiban komolyabb összeütközés támadt a festő és a város közt, amelyről az 1816. június 7-i jegyzőkönyv vallomásai tanúskodnak.19 A városi hadnagy kiküldte Aliczky András és Jákó János katonákat, hogy hozzák be Szüts lakásáról a kálváriára való képeket. Sem az inas, sem Szüts fia nem adta ki a képeket, sőt az inas egy fejsze fokával meg is ütötte Aliczky hajdút. Szüts János vallomásában heves szavakkal fakadt ki a város ellen, s igazat adott fiának, inasának, amiért távollétében védekeztek a katonák ellen. Közölte, hogy mindaddig nem adja ki a festményeket, míg Csorba György a város kasz- szájából nem fizeti ki a munkájáért járó 60 R. forintot. A képekről semmi közelebbit nem tudunk meg, s a meglevő ikonosztázionon sem tudjuk semmivel azonosítani. Van azonban a dorogi templom képfalán pár nagyméretű festmény, amelyet elfogadhatunk Szüts János művének. A képfal festményeinek jó része egy tervező, ill. egy csoport festői munkája, kivéve a kapuk melletti alapképeket. Ezek a Krisztust, Máriát, Szt. Miklóst ábrázoló, közel életnagyságú festmények klasszikus nyugodtságukkal, statikusságukkal elütnek a többi ötven kép barokkos lendületétől. A későbarokk-rokokó jegyeket mutató, feltehetően XVIII. század végi ikonosztázion e részletei későbbinek, XIX. század elejinek tűnnek. Miért ne készíthette volna e festményeket az a Szüts János, aki Dorogon élt a század elején, s aki egy teljes ikonosztázion megfestését vállalta a hajdúböszörményi görög katolikus egyháznak, méghozzá a dorogi viceesperes tudtával?

Hajdúböszörményben a „napkeleti anyaszentegyház”-nak egy kis fatemploma lehetett a XVIII. században. 1740-ben az eklézsia kérvénnyel fordult a városhoz, hogy „sorvadozott, régi temploma helyett újonnan fundált kőtemplomhoz kezdjen”. Böszörmény város admirális hadnagya és tanácsa engedélyezte 1740. április 26-án kelt levelében az egyháznak, hogy gyűjtéssel szerezze meg a szükséges összeget.20 Nem tudjuk, milyen volt Böszörmény XVIII—XIX. századi temploma (a jelenlegivel szemben, az iskolaudvaron állt).21 Bizonyos, hogy kőtemplom volt, hiszen Szüts Jánosi 1817-ben igen rangos, nagyméretű ikonosztázion készítésére kérték meg. Az 1817. március 3-án aláírt szerződésben22 Szüts vállalta, hogy a „Görög Rítusnak szokása szerint tisztes Ikonostási- ont” készít, s díszesen kifesti az „ahhoz szükséges Architectonicus” munkákat is. Megaranyozza a három ajtót, befesti az oltár és a kórus falait, a kupolákat, pingálja a kupolákon, a prothesisen, a külső kupolákon levő képeket (négy evangélistát), a prédikálószéket képekkel ékesíti, aranyozza, márványozza, ígéri, hogy a munkájához szükséges alapanyagokat beszerzi, a feladatot töké18 1816 januárjában Szüts János kéri, hogy az eklézsiával való számadását rendezzék, 1816 márciusában ugyancsak sürgeti. HBmL. V. A. 101/a. 11.

19 A fenti eseményeket követi a háznál történt veszekedés. HBmL. V. A. 101/d/4. 749.

20 A hajdúböszörményi görög katolikus templomra, valamint az ikonosztázionra vonatkozó összes iratot dr. Simon Sándor böszörményi esperes bocsátotta rendelkezésemre, aki az egyház irattárát nagy gonddal rendezte. Segítségéért köszönetét mondok.

21 Mint ismeretes, a jelenlegi templom 1895-re épült meg. A régi templom és'iskola az utca másik oldalán volt.

22 A szerződést Szüts János saját kezűleg írta alá, az egyház részéről Fejes János helybeli parochus és Bányai Antal, dorogi viceesperes volt a szerződéskötő, ill. vállaló.

175