A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Közlemények - Sz. Kürti Katalin: Szüts János hajdúkerületi és Kis András kismarjai piktorról

a hagyomány, amelyeken az egyház nem engedett egyéni változtatást.”u Ennek köszönhető, hogy a XIX. század közepéig a későbarokk-rokokó-copf érdekes együttese jelentkezik a képfalak megoldásában.

Tanulmányomban két helyi piktor, képíró munkásságát igyekszem körvonalazni. Szüts János hajdúdorogi piktor 1816—1837 közti életszakaszába levéltári források, valamint megtalált, azonosított művei révén pillanthattam be. Kis András kismarjai képíróról van irodalmi említés, de levéltárban fellelhető peranyag is. Mindketten a XIX. század első felében éltek, s bár nem alkottak országosan számottevő művészeti értéket, működésüknek van művészet- történeti jelentősége. Kötelességünk festői tevékenységükkel foglalkozni, hiszen a magyar művészettörténet egészének feltárásához a részek tökéletes megismerésén át vezet az út.14 15 A két piktor élete, tevékenysége révén bizonyos fokig bepillantást nyerünk a művész és megrendelő viszonyába, de még inkább a Hajdúkerület, valamint a kis alföldi városok igazgatási, gazdasági, társadalmi életébe. Megismerjük továbbá a böszörményi, pocsaji görög katolikus egyházak anyagi helyzetét, ill. a környező városokhoz való viszonyát. A peranyagok, a kérvények, valamint a meglevő tárgyi anyag révén tehát művészettörténeti, művelődéstörténeti, kortörténeti adalékokhoz jutunk, s ezzel újabb ismeretekkel bővíthetjük a XIX. század első feléről tudottakat.

Szüts János születési dátumát 1756—1764 közti évekre tehetjük.16 Festményei hátoldalán alkalmazott szignója: „Joans Szüts de Norko” valószínűleg nem születési helyére utal. Nem tudjuk, hol élt 1815-ig, de 1816-ban már Dorogon volt pereskedése, 1818-tól pedig említik a dorogi összeírások. Halálozási jegyzőkönyve 1837. május 12-én kelt, Dorogon. Szabad hajdú származású, nős, 1816-ban egy nagy fia és inasa volt. Dorogon levő házán kívül semmi vagyonnal nem bírt. 1822-ben így panaszkodik kérvényében :17 „Ámbár neki, Dorog Városa határán egy talpalatnyi földje vagy rétje sincs, azonban a vett háza árával most is adós. Képíróságától eddig pedig sehol sem fizetett, és mind az által még az is tekintetbe nem vétetvén, hogy többnyire más helyeken tartózkodik és dolgozik, e széna és abrak adással terheltetik.” Kéri magát mentesíteni a terményadó alól, az engedélyt meg is kapja.

A kérvényből kiderül, hogy nemrég telepedhetett le, ill. hogy anyagi helyzete a közelmúltban alakult úgy, hogy házat vehetett. Kiderül továbbá az is, hogy a környező városokban, falvakban vállalt munkát. Levéltári anyag tájékoztat dorogi, valamint a böszörményi egyháznak végzett munkájáról, megmaradt két festménye pedig a tanácsházak részére vállalt megbízatásáról.

1815-ben kálváriaképeket festett Dorogra. Valószínű, hogy a görög katolikus templom ikonosztázionjának legfelső részéről, a keresztről és a mellette

14 Idézet Lyka Károly Magyar Művészet 1800—1850 c. könyve 134. old. A szerzőnek igen rossz véleménye van a képfalról. Szerinte az ikonosztázion „az egységes, nagy kompozíciót felszabdalja, apró, formailag össze nem függő képekre, így egyöntetű koncepció helyett gyakran egy képkiállításnak véletlenül összehordott s többé-kevésbé jól összerendezett falát juttatja eszünkbe". (328. old.)

15 „Meg kell változnia annak a szemléletnek, amely csak a reprezentatív, nagy müveket becsüli igazán, a kicsinyekkel csak mint dokumentumokkal, segédeszközökkel foglalkozik... A nagyok nagyszerűségét megmutatni nem nagy dolog — lássuk meg a nagyot a kicsikben, bennük van" — írja Fülep Lajos: A magyar művészettörténet feladatáról. — Magyar Tudományos Akadémia Közleményei. Bp. 1951. (3. Muzeológiai sorozat, II. 1. sz. 21. old.)

16 Szüts János 1816-ban, a kálváriaképekkel való vitája során, 58 évesnek mondja magát. 1837-ben a halálozási jegyzőkönyvben, 73 évesnek tüntetik fel. A két adat összevetése adja a nyolc éves differenciát.

17 Kérvény a Hajdúkerülethez. HBmL. IV. A. 502/a. 23. k. 380.

174