A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Béres András: A Hortobágy ipari létesítményei

Debrecen város Tanácsa 1931-ben úgy határozott, hogy az épületeket 31 000 P vételáron megvásárolja, lebontja, és anyagát más hortobágyi, elsősorban mátai építkezéseknél felhasználja. Az 1944. március 8-ig elhúzódó ügyintézés, a második világháborúnak a terület számára felszabadulást hozó szakasza a hortobágyi tervezett építkezések megindulását, ezzel együtt a sajtgyári épületek lebontását is megakadályozta. Az eredetileg 600—1000 q feldolgozására tervezett gyapjúmosó építését meg sem kezdték, a volt sajtgyárban folyó feldolgozó munka 1962-ig már a Hortobágyi Állami Gazdaság működésének idejére esik.20

Nád üzem és-vágóhíd Hortobágyon

A hortobágyi nádat általában épületek fedésére használták fel, s értékesítéséből nem származott különösebb jövedelem. Az első hortobágyi náddal kapcsolatos vállalkozás, a „PORTA” építőmesterek és iparosok budapesti szövetkezetének szerződésével kezdődött, amikor egyezséget kötöttek a Tógazdaságok és Halkereskedelmi Rt. budapesti központjával az 1943/44. év telén levágott hortobágyi nád, mintegy 60 000 kéve átvételére, és helyben történő feldolgozására. A 180 cm-es magasságú nádból stukatúrnádat készítettek az építkezésekhez, s e célra a halastói legelőn levő ún. ötszázasi istállót bérelték, és igénybe vették a tógazdaság akkor üresen levő két sertéshizlaldáját. Ez tehát a nádüzem kezdete, amely a felszabadulás után az állami gazdaság kezelésében külön telepen vált komoly üzemmé.21

A Hajdú-Bihar megyei Vágóhíd Vállalat 1952-ben Hortobágyon egy vágó- híd-kirendeltséget létesített. Mint a KÖJÁL-ellenőrzés megállapította, ez az üzemelő létesítmény annak ellenére, hogy ott naponta 20—25 db elsősorban kényszervágásra szánt állatot vágnak le, a minimális egészségügyi követelményeknek sem felel meg. Üzemeltetését 1958. február 11-én a balmazújvárosi ÁFÉSZ vette át, s üzemelt mindaddig, amíg a 70-es évek elején a Hortobágyi Állami Gazdaság más gazdaságokkal, tsz-ekkel közös vállalkozásban juhhizlal- dát és vágóhidat nem épített, amely évi 150 000 db juh feldolgozására alkalmas.22

A Hortobágy ipari létesítményeinek áttekintése arra enged következtetni, hogy az elmúlt 250 esztendő alatt nem sok maradandó kezdeményezés történt ipari vonatkozásban. De a vízimalom száz éve, a gyáripar gondolatának felvetése, a sajtgyári kísérlet és más kisebb vállalkozások mind azt érzékeltetik, hogy az iparosodás iránti vágy legalább létezett. Rövid és általában deficites működés mellett megszűnt a hortobágyi sajtszövetkezet, a méhészeti rt., a sajtgyár. A gyapjúmosó létre sem jött. Kivétel a nádüzem, a halgazdaság és a vágóhíd, amelyeket az a szerencsés helyzet mentett meg a felbomlástól, hogy az időközben kialakult nagyüzemi mezőgazdasághoz csatlakoztak. A halgazdaság különben eredetileg is nagyüzemi telep létesítésével, a közlekedést kiépítve,

20 Debr. sz. kir. Város Törvényhatósági Biz. Közgy. Jkv. 1921. 92. 1. 765/29 042. II. 1921. bkgy. 654/22 962—1924. bkgy. 59/1117—1220—1945—1540/1925. bkgy., 15 799/16 911/17 292—1928. bkgy. HBmL. IV. B. 72. 3/1921. Gb., 65/6/1930. műsz.: 120/1930 ein. sz. 36/10 323, 35-kgy. 1944 II. Bkgy. sz. Zoltai L.: A Hortobágy története i. m. 86—87. old. Uo.: A Hortobágy i. m. Juhtenyésztés. Debreceni Gazdasági Lapok XXVI. évf. Db. 1933. jún. 13. 23—24. sz. 7. old. Vö.: Ujlaky Z.: i. m. 341—375. old. Kertész I.: i. m. 77—78. old.

21 HBmL. XI. 606. Magyar Tógazdaság Rt. Hortobágyi Tógazdaságának iratai 1944. Gém György : Újra felfedeztük Hortobágyot. Népszabadság 1975. aug. 1. 6. old.

22 HBmL. XXIII. 759/b. Hortobágyi községi Tanács iratai. 100/1953. jan. 20. Gém Gy.: i. m.

15