A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Közlemények - Szendrey István: Derecske a török kiűzése utáni időkben

recskén: a Torday. Ez a család a birtokos kisnemesség köréből való. Az bizonyos, hogy nem Erdélyi András katonáival települt ide. Már a XV. század végén itt élt. Aztán a XVI. században is itt található. A XVII. században is helyben maradt, s jóllehet curialista nemes volt, és a falu magándöldesúri fennhatóság alá kerülése után is megőrizte nemesi kiváltságát, minden időben azt tapasztaljuk, hogy a Tordayak élete nagyon összefonódott Derecske népének sorsával. Ezért merjük vallani, hogy a hajdúkorszakban is részévé vált a közösségnek.

Az Orbán és Somogyi családok már az 1572. évi török kincstári defter óta Derecskén élő famíliának tűnnek. Elképzelhető, hogy mindkét esetben a jobbágysorból a hajdúk közé „nőtt”, a Tordayak után a legrégibb, s a falu életében gyakran vezető szerepet játszó családokról van szó. Somodi János pl. 1693/94-ben a falu bírája. A feltételezésnél azonban semmiképpen nem tudnánk határozottabb álláspontot elfoglalni, mert egyik családnév sem olyan sajátságos, ami minden kétséget kizáróvá tehetné a kontinuitást.

Lényegében hasonló a helyzet az Antal, Ács, Szőke és Zöld nevek viselőivel, nemkülönben Rácz Mihállyal. Annyival inkább, mivel az előzők a XVIII. század második felétől tűntek fel ismét a faluban. Rácz Mihály családja pedig semmiképpen nem kísérhető nyomon, mert a Rákóczi-szabadságharc idején 22 éves derecskéi kuruc katona — aki a XVIII. század első felében a faluban hunyt el — nem valószínű, hogy utóda az 1572-ben szereplő Rácz Mihálynak. Éppen ilyen bizonytalan, hogy a XVIII. század második felének Rácz nevű lakosai utódai lennének.

Az 1582-ben elénk kerülő Bak(p) família azonban már a XVI. századból származó derecskéi lakosnak tekinthető 1667-ben is — amint láttuk —, Bak Mihály fejedelmi parancs végrehajtója. A XVIII. században különösen Bak János játszott kiemelkedő szerepet a község életében. Több alkalommal bíró, illetve jegyző. Jelentőségük a XX. században hanyatló, de ebben az időben is megtalálhatók.

1599-ben találkozunk első alkalommal a faluban máig élő Iklódy név viselőivel. Ebben az esetben semmi kétség sem lehet afelől, hogy jobbágy — esetleg szegény nemes, armalista — vált a hajdúközösség tagjává. 1667-ben Bak Mihály mellett Iklódy Mátyás nemesemberként szerepel. Az Iklódyak egy része a XVIII. században valóban armalista, de a család szaporodásával sokan lettek közülük taksás jobbágyok. Ettől eltekintve az Iklódy családot minden kétséget kizáróan a XVI. század végétől derecskéinek tekinthetjük. A Tordayak és Bakók mellett ők a legrégibb, bizonyára a hajdúéletet is vállaló, élő családunk.

A források tanúsága szerint a Kasza família tekinthető még olyannak, mint az Iklódyak. Csak míg az Iklódyak rendkívül szaporodtak, addig a Kasza név viselői mindig csekély számban voltak, s a XIX. században már el is tűntek Derecskéről. A későbbi Kaszás nevűek nem az ő utódaik.

Számos, a fenti táblázaton fel nem tüntetett család él még ma is Derecskén, amelyek közül egyiknek-másiknak ősi, hajdú voltáról az irodalom is szólt. Ilyennek tartotta a hagyomány alapján O’sváth Pál a Zákány-okaid Eredetük, derecskéi származásuk bizonyítása korántsem egyszerű. Ugyanis a XVIII. század közepéig nem találkozunk a faluban egyetlen Zákány nevű családdal sem!!! Könnyen mondhatnánk azt, hogy curialistákról van szó,

4 Osváth Pál: Bihar vármegye sárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875. 331. old.

148