A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Baranyi Béla: Az iparosítási politika megvalósulása Debrecenben az első ötéves terv idején (1950-1954)
közök forgási idejének kedvezőtlen alakulása is, ami az akkor megállapított kb. 110 nap helyett 140 napra nőtt. Különösen lassú volt a készárukészlet megtérülése (6 helyett 27 nap). Ehhez járult a vállalaton belüli szűk kereszt- metszet, pl. a meglevő cserzőedények és hordók kapacitása nagyobb volt, mint a meszes tárolóké; a kutak által termelt vizet a kis teljesítményű szivaty- tyúk nem voltak képesek a kívánt mennyiségben továbbítani a meszesműhely számára stb. A gyár fejlesztésének elhanyagolását minden bizonnyal az is előidézte, hogy 1951 októberében az üzemet beolvasztották az Újpesti Bőrgyárba, s ily módon a lényegesen kisebb debreceni üzem fejlesztési feladatai háttérbe szorultak.40 A Hajdúsági Bőrgyár ilyen feltételek mellett nem tudta kielégíteni a Táncsics Cipőgyár nyersanyagszükségletét, ezzel a két gyár viszonylatában is szűk keresztmetszet állott elő. Ezért határozott úgy 1956. április 1-én a Köny- nyűipari Minisztérium, hogy „Hajdúsági Bőr- és Cipőgyár” néven a két üzemet egyesíti. Az első ötéves terv iparosítási politikája hatékony intézkedéseket tett Debrecenben a vegyipar meghonosítása terén is. Ez a létfontosságú iparág korábban a Rex-gyógyszergyártól (1951-től Debreceni Gyógyszergyár) eltekintve nagyüzemi szinten egyáltalán nem létezett. Fontos feladat volt tehát — az országos törekvésekhez hasonlóan — Debrecenben is a vegyipar megteremtése, illetve bővítése. A Hajdúsági Gyógyszergyár hatalmas és eredményes beruházásairól már volt szó. A hagyományos, ún. galenusi termékeket előállító Debreceni Gyógyszergyár a tervidőszak alatt nem volt képes alapvető műszaki fejlesztésre, a termelési folyamat egészének korszerűsítésére, jóllehet a 100—110 dolgozót foglalkoztató üzem az extenzív lehetőségek, a nagyon keresett cikkek gyártása révén rendszeresen túlteljesítette terveit, és többször is élüzem lett. Egy 1954. II. negyedévi beszámoló arról szólott, hogy a gyár ugyan él üzem lett, s ismét túlteljesítette a 100%-ot, pedig: „Köztudomású, hogy a vállalatunknál korszerűtlen, szükségépületben, elavult gépekkel és berendezésekkel folyik a termelés, beruházásaink az első ötéves terv egész folyamán nem érték el egyhavi termelésünk értékét, ha mindennek ellenére jó az eredmény az az áldozatkészségnek, a begyakorolt, összeszokott kollektívának köszönhető.”41 Ráadásul 1951-től itt is több alkalommal került sor túlzott profilrendezésre.42 A Debreceni Gyógyszergyár, és a város gyógyszeriparának jövőjét tekintve jelentős lépés volt az, hogy 1960-ban I. sz. telep néven a Hajdúsági Gyógyszer- gyárhoz csatolták az üzemet, s a két gyár összevonás révén létrejött az immár vegyi profilú BIOGAL Gyógyszergyár, mely a hazai gyógyszeripar egyik fellegvárává tette a várost. A vegyipar fejlődése szempontjából nagyon jelentős lépés volt a műanyagfeldolgozás megteremtése is a megyében.43 A felszabadulás előtt a mai értelemben vett műanyagipar sem Debrecenben, sem a megyében nem volt. Debrecenben fésűkészítő kisiparosok dolgoztak először műanyaggal, műszaruval és celluloiddal. Korszerűbb műanyag-feldolgozásra csak 1947-ben került sor, kisipari keretek között, főleg azután, hogy megalakult a Műanyag- és Gombkészítő Ktsz a Bajcsy-Zsilinszky utcán. A szövetkezetből jött létre 1952-ben — a Hajdú-Bihar megyei Tanács határozata alapján — a Mechanikai és Műanyaggyártó Vállalat, amely 1963-ban került a Nehézipari Minisztérium 40 HBmL. Hajdúsági Bőrgyár. Igazg. ügyiratok 1949—50. XXIX. 36/a. 1. 41 HBmL. Debreceni Gyógyszergyár. Üzemgazdasági iratok 1953—1959. XXIX. 24/c. 5. 42 Uo. Profilírozások. XXIX. 24/c. 10. 43 Seres László: A műanyag-feldolgozás fejlődése a megyében. JTÜ 2. köt. 187—189. old. 136
