A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Baranyi Béla: Az iparosítási politika megvalósulása Debrecenben az első ötéves terv idején (1950-1954)

Az első ötéves terv talán legnagyobb változásokat a modern gépipar megteremtése terén hozott. Korábban Debrecen alig rendelkezett gépiparral. A fel- szabadulást követő években a gazdasági újjászervezés — főleg a mezőgazdaság kiszolgálása érdekében — a gépiparhoz közel álló „géplakatos” kisipar fejlesztését igényelte, később ebből épült ki az ún. gépjavító szövetkezeti hálózat. A szocialista iparosítás koncepciója keretében az 50-es évek elején a gördül- csapágy-ipar megteremtésével és Debrecenbe telepítésével azonban egy csapásra létrejött a gépipar alapja. Önmagában az a tény, hogy a város a gépipar vonatkozásában csaknem minden tradíciót nélkülözött, nehezítette a helyzetet, nem is beszélve arról, hogy a létesített üzemnek ugyanakkor az egész népgazdaság igényét kellett kielégíteni.18

1952. április 1-én alapították meg a Debreceni Gördülőcsapágy Gyárat, amely az egész ország csapágytermelésének a központjává tette a várost. A gyár alapítását megelőzően Magyarországon egyáltalán nem volt üzemszerű gördülőcsapágy- és alkatrészgyártás, csupán egy-két üzem foglalkozott csapágyjavítással. A gyár kezdetben igen mostoha körülmények között, egy a Széchenyi és a Nyugati utca kereszteződésében fekvő volt huszárlaktanya épületében rendezkedett be. A lehetőségekhez mérten az első hónapokban viszonylag nagy lendülettel indult meg a szakmunkásátképzés és a termelés. 1952 októberében kezdődtek meg az új, hatalmas gyártelep építési munkálatai, mintegy 104 milliós összeggel, ami a város első ötéves tervére előirányzott beruházások egyharmadát kötötte le.

Az építkezések a kezdeti gyors eredmények után lelassultak, sőt a tervidőszak vége felé teljesen leálltak. Az egykori korszerűtlen laktanya korlátozott körülményei között pedig stagnált a szépen beindult csapágygyártás. A Gördülőcsapágy Gyár beruházása végül 1952-től 1966-ig húzódott el. Ezalatt 1 milliárd Ft került beruházásra, melynek 80%-a esett a debreceni, 20%-a a diósdi gyárra. A beruházás első üteme 1952-től 1963-ig, a debreceni gyártelep felépítéséig, illetőleg a debreceni és a diósdi üzemek egyesítéséig, az MGM létrejöttéig tartott. Ekkorra a debreceni gyár kapacitása elérte a 7,3 millió db/év, a diósdi egységé pedig 2,3 millió db/év nagyságrendet. Nagyobb arányú műszaki fejlesztés, a gépi felszerelés modernizálása, a gyártástechnológia gyökeres korszerűsítése csak az 1963-tól 1966-ig tartó második ütemben fejeződött be, melynek következtében az MGM kapacitása elérte a 15 millió db/évet. Az első ötéves terv gazdaságpolitikai hibái ezt a gyárat is súlyosan érintették. A 60-as évek elejére sikerült csak végleg kiküszöbölni a korábbi hibák következményeit. A csapágytermelés ennek ellenére szépen haladt, és a kétszáz alaptípusból az 1960-as évek derekára 15 millió db/év teljesítményt ért el a gyár, a hazai gépiparban egyedülálló technológiával. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy az MGM világhírre tegyen szert gyártmányaival^ ma már a csapágytermelésének mintegy 50%-át exportálja, közel 30 országba, köztük valamennyi szocialista államba.19

Az első ötéves terv nagyberuházásai nyomán született meg városunk új létesítménye az Orvosiműszer-gyár is. 1950. július 1-én kezdte meg működését az Ispotály utcai Vas- és Rézbútorgyár telephelyén. A gyár alapításának idején

18 CsedrekiLászló: A gépipar fejlődése Hajdú-Bihar megyében. JTÜ 2. köt. 219—220. old.

19 Az MGM üzemgazdasági osztálya által rendelkezésre bocsátott adatok. Összeáll.: Szabó Károly (Kézirat), Db. 1974. márc. 14.; Lásd még: A Magyar Gördülőcsapágy Művek története. (Szerk.: Gyarmati József—Serf lek István), Db. 1977. 239. old.

9 Évkönyv IV.

129