A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében
ról bizonyítványt nyervén a tanítói hivatalra minden más pályázó előtt alkalmaztassák”.6 A gyakorlati képzés jelentőségét, s e célból az oktatásban a szemléltetés fontosságát egyre többen felismerik s törekszenek megvalósítására. Váradi Szabó János, a munkaoktatás egyik mezőgazdasági úttörője Svájcban tanulmányozhatta Pestalozzi nevelési módszerét. A hazai nevelési állapotokról elmélkedve állapította meg, hogy „a köznép nevelésének olyan iskolákban kellene folynia, ahol a hasznos tudományokon kívül a munkában is foglalatoskodnak a gyermekek, mégpedig olyan munkával, amelynek mindenütt hasznát veszik”. E célból kívánt a németországi és angliai példák nyomán „Industriális oskolákat” szervezni.7 A tanítók képzéséhez szerinte „Oskolamesterek Semináriumának” felállítására volna szükség, ahol lehetőségük volna a földművelés gyakorlására is, mert tanítói pályára kerülve magasabb műveltségük birtokában tekintélyük is emelkedne. Kerekes Ferenc a kiváló matematikus és természettudós munkálkodásának eredményeként valósult meg Debrecenben 1840-ben a Fűvészkert, melynek kialakításával lehetővé vált a növénytan szemléltető oktatásának megkezdése. A reformkor haladó pedagógusai — közöttük maga Kerekes Ferenc is — hangsúlyozták a tanítóképzés fontosságát. Ez fogalmazódott meg a Bezerédy-féle népnevelési törvényjavaslatban is, mely szabályozta a két évfolyamúra tervezett intézmény igazgatását, a tanítandó tantárgyakat s a jó felkészültség biztosítása érdekében széleskörű ismeretanyag elsajátítását. A munkára nevelés igényei fogalmazódtak meg a tantárgyfelosztásban, melyben helyt kapnak az „okszerű gazdálkodás elemei, kivált a gyümölcs és selyemtenyésztés s gazdasági mű tan”.8 A törvényjavaslat az elemi iskolák tanítási tervébe is felvette a természetleírást, ásványok ismertetését, az okszerű gazdálkodás főbb szabályainak megtanítását, a kertészet és selymészet gyakorlati oktatását. Ez a tanterv már feltételezi a gazdasági szakismeretekkel és megfelelő gyakorlati felkészültséggel rendelkező tanítót. A tanítóképzés reformját, a népiskolák tanulóinak magasabbszintű oktatását, jobb felkészültségű tanítók képzését biztosító intézményekről a refor- korban kidolgozott pályamunkák a tanítóképzést általában a főiskolához kapcsolják. A Pesten felállítandó protestáns főiskola tanítási rendszerét tárgyaló munka megállapítja, „hogy hazánkban a népiskolák javítása halaszthatatlan szükség, ezek célszerű rendezése pedig alkalmas tanítók hiányában lehetetlen vállalkozás”. E probléma megoldása csakis a „bölcselkedési karhoz” kapcsolódó tanítókat képző pedagógiai osztály felállítása útján valósulhat meg. A reáltárgyak között a tervezetben helyt kaptak a mezőgazdasági ismeretek; az I. évben a kertészet, II. évben a gazdaságtan tanítását tűzték célul a szaktárgyak tanítása mellett. Fontosnak tartja a pályamű, hogy a leendő tanítók iskolai időn túl is foglalkozzanak kertészettel, gyakorlatot szerezzenek a szőlő- és 6 Szakái J.: i. m. 34. old. Az 1798 júl. 2-i királyi leirat a szarvasi intézetet mintául állítja s kijelenti, „hogy az efféle gyakorlati gazdasági intézetek felállítása az egyetem és más felsőbb intéztek mellett szükséges... az ifjak a Theschedik féle intézetbe menjenek, hogy kellő ismeretekre tehessenek szert”. Idézi: Korttis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777—1848 II. Bp. 1927. 381. old. 7 Lengyel I.: i. m. 101. old. 8 Bajkó Mátyás: Az életre és a munkára nevelés igényei a reformkori tantervi tervezetekben. A munkára nevelés i. m. 269. old. \ 95
