A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében
gyümölcstenyésztésben, hogy mint iskolatanítók, iskolán kívül is terjeszthessék a hasznos ismereteket.9 „Nemzeti szellemű és gyakorlatias nevelést kíván” mind az iskolai, mind az iskolán kívüli népművelésben Váradi Szabó János is, aki a tudományos mezőgazdasági ismeretek terjesztését a parasztnép körében elengedhetetlennek tartotta s a nép tudatlanságáért a népnevelés munkásait tette felelőssé.10 11 Ugyancsak az elmaradott hazai állapotok megreformálásáért, az akkor modern magyar mezőgazdaság megteremtése érdekében harcolt Balásházy János, a magyar mezőgazdaság fejlesztésének kiváló egyénisége, amikor javaslatot tett a mezőgazdaság oktatásának helyes módszereiről, gazdasági ipariskolák létesítéséről, és síkra szállt, hogy a tanítóképzésben helyet kapjon a korszerű mezőgazdaság tanítása is.11 A mezőgazdasági szakoktatás jelentőségét a reformkori politikusok elismerték. Hangsúlyozták, hogy a földművelést is tanulni kell, mert kellő képzettség hiányában kevés haszon származik a földből. A mezőgazdasági szakoktatás hívei a bajok forrását a népoktatás hiányosságában, a parasztság érdektelenségében, s főként abban látták, hogy maguk a tanítók sem alkalmasak — megfelelő felkészítés hiányában — a mezőgazdasági kultúra fejlesztésére. Az akadályok elhárításának megoldását kereste az első egyetemes és közös magyar tanítói gyűlés, amikor a képzőkre vonatkozó tantervbe felvette a „házi és mezei gazdászat” tanítását, s az ország vidéki városaiban felállítandó képez- dék mellé gyakorlókertek létesítését javasolta. A tervek, kezdeményezések gyakorlati kivitelezésére vállalkozott a nagykőrösi ref. egyház, amikor híres iskolájával a „didaktikai és pedagógiai tanszék mellé”, 1840-ben a mezőgazdasági tanszéket is felállította, biztosítva ezzel a néptanítók szakszerű kiképzését.12 Sajnálatos, hogy a kezdeményezés 10 év után — iskolapolitikai meggondolásokból — abbamaradt. A feudalizmus válságának tetőfokán s a polgári átalakulás előkészítésének időszakában, egyre több személyt, főként politikust foglalkoztatott az a gondolat : hogyan lehetne a magyar parasztság hagyományos gazdálkodását átalakítva a mezőgazdasági termelés tőkés kibontakozását előmozdítani ? A célhoz vezető egyik utat az elemi iskolai tanulók gyakorlati oktatásának megszervezésében látták. Akadályt jelentett viszont a tanítók ilyen irányú képzettségének hiánya. Ahhoz tehát, hogy a népnek az okszerű gazdálkodásra való áttéréséhez a tanítók segítséget tudjanak adni s jó példával előljárjanak, növelni kell a tanítók mezőgazdasági ismereteit. Elsődleges feladat, hogy a tanítóképző tantervében a mezőgazdaságtan és a gazdasági számvitel, mint kötelező tantárgy helyet kapjon. A polgári forradalom után bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások megérlelték azt a gondolatot, hogy „a jogegyenlőség elve alapján a parasztság legszegényebb rétege is joggal igényelheti azt, hogy lehetősége legyen a magasabb műveltség elérésére, vagy pedig arra, hogy az okszerű gazdálkodás viteléhez szükséges ismereteket elsajátítsa” — írja 1864-ben indított tanulmánysorozatában Kubinyi Lajos közíró, kultúr- és gazdaságpolitikus.13 9 A Pesten felállítandó protestáns főiskola tanítási rendszerét tárgyazó jutalmazott pályamunkák. Kecskemét, 1843. Előszó V. és 287, 343. old. 10 Lengyel I.: i. m. 11 Tilkovszky Lóránt: Balásházy János élete és munkássága Századok 1962. 411. 433. old. 12 Magyarország mezőgazdasági szakoktatásának évkönyve. Kiadja Darányi Ignácz. Bp. 1901. 76. old. 13 Balogh István: A mezőgazdasági ismeretek tanítása az elemi iskolákban 1840—1945 között. A munkára nevelés i. m. 296. old. 96
