A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében
megszervezése. Bécsi tapasztalatait felhasználva az elméleti képzést gyakorlati oktatással kötötte össze, így készítve fel növendékeit a nevelői hivatásra. Az egyházkerület már 1838-ban foglalkozott egy tanítókat képző intézet, a „paedagogicum seminarium” létrehozásával, azonban ennek megvalósítására csak 1852-ben a 2. neveléstani tanszék felállításával került sor,míg a praepa- randia felállítása 1855-ben történt. A kormányzás továbbra is az akadémiai tanárkar kezében maradt s 1873-ig annak függelékeként működött, amikor a tanítóképezde Joó István igazgatása alatt a debreceni főiskolának önálló intézményévé vált. A gazdasági szakoktatás kezdetei A bécsi udvar gyarmatosító politikája s a feudális társadalmi rend következtében mezőgazdaságunk és iparunk a XVIII. sz. végére válságba került. Kiutat a kapitalista fejlődés megindulásával a racionális, okszerű gazdálkodásra való áttérés jelentett.4 A gazdasági elmaradottság orvoslásának egyik módjául a szakemberképzés megszervezése, a gazdasági szakismeretek terjesztése kínálkozott. Az agrártudományok tanítása 1770-től helyt kapott a pesti egyetemen, majd folytatódott a Festetics György által 1797-ben alapított keszthelyi Geor- gikonban és Tessedik Sámuel szarvasi gazdasági iskolájában. A századfordulótól kezdve egyre gyakrabban felmerült a mezőgazdasági ismeretek terjesztésének szükségessége, s a megoldást a tanítóktól várták. Olyan tervek kidolgozásán munkálkodnak, melyek biztosítják a praeparan- disták gazdasági szakoktatását, gyakorlati felkészítését az iskolai évek alatt. A keszthelyi Georgikon növendékei között már fennállásának első évtizedében ott találjuk a pécsi tanítóképzősöket, akik néhány hónapos gyakorlaton szereztek tapasztalatokat az intézmény gazdaságában. Alapos oktatásról itt sem lehetett szó, hiszen tananyaguk az alpraktikánsok (bérestanulók) tananyagával egyezően a Plesz kalendárium tanulmányozása volt, újabb kalendáriumot lemásolásra csupán azért kaptak, hogy ezzel ismereteik megszilárdítását biztosítsák. Festetics György véleménye szerint ugyanis „a jövendőbeli falusi iskolamestereknek többnyire csak parasztgyermekeket, vagy az alpraktikánsokhoz hasonló szintű tanulókat kell majd oktatniuk”, ezért feleslegesnek tartotta magasabb szintű képzésük biztosítását a Georgikonban.5 Hasonló törekvést valósított meg Tessedik Sámuel is gazdasági iskolájában, ahol az idősebb növendékek a gyakorlati képzés mellett szemináriumsze- rűen neveléstant is tanultak. Felismerve a Tessedik-féle iskola jelentőségét, 1798-ban királyi rendelet mondta ki, hogy „minden tankerületből legalább egy, tanítóságra készülő jelesebb ifjú, akinek a gazdászat iránt hajlama van, Szarvasra küldessék tanulás végett és ott Tessedik Sámuel igazgatása és tanítása mellett két évi gyakorlat4 A racionális, okszerű gazdálkodás fogalmát Albrecht Thaer honosította meg. Meghatározása szerint ez a mértéke és jelzője a mezőgazdaságban a haladásnak, ellentétpárja a régi évszázadok óta élő, hagyományos eszközökkel és módon folytatott gazdálkodásnak. Idézi Balogh István: A paraszti gazdálkodás és a termelési technika. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914 (Szerk.: Szabó István) Bp. I. 349. old. 5 Sülé Sándor: A keszthelyi Georgikon (1797—1848) Bp. 1967.58—59. old. és Uő: Oktatás és termelőmunka a keszthelyi Georgikonban. In: A munkára nevelés hazai történetéből. (Szerk.: Jausz Béla — Faludi Szilárd — Zibolen Endre) Bp. 1965. 141 sköv. lapok. 94
