A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében
KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁGI ISMERETEK OKTATÁSA A DEBRECENI TANÍTÓKÉPZŐBEN A XIX. SZ. MÁSODIK FELÉBEN Mervó Zoltánná A magyar tanítóképzés szervezetét intézményesen az 1777-ben megjelent I. Ratio Educationis szabályozta, de állami tanítóképzők felállításáról csak az 1840-ben kiadott királyi rendelet intézkedett. A tanítóképzés megszervezéséhez mintául szolgált a Felbiger János által Bécsben 1771-ben alapított négyévfolyamú normáliskola. Hazánkban az 1775-ben Pozsonyban alapított normáliskolát tekinthetjük az első tanítóképzőnek, amely azonban — Kiss Áron megállapítása szerint — nem volt egyéb „mint néhány csekély tehetségű ember odaidomítása, hogy a falusi gyermeket írni, olvasni s a katekizmusra meg tudja tanítani.”1 Á pozsonyi normáliskola példáját követte a Budán 1777-ben megnyílt nemzeti iskola. Tanfolyam jelleggel 1775-től az ország különböző pontjain több főiskola működött, melyek tanítói bizonyítványt adtak, ennek feltételéül azonban csak az írni-olvasni tudást s annak bizonyítását követelték, hogy előzetesen az illető személy már foglalkozott tanítással. Pyrker János patriarcha-érsek egyház- megyei visitációi során szerzett tapasztalatai alapján — a tanítók rettentő elmaradottságát látva — jutott arra az elhatározásra, hogy intézetet alapít a „mesterek kiművelésére”, mert véleménye szerint „a tanítók is még tanulásra szorulnak”.1 2 Az 1828-ban Egerben alapított első magyar tanítási nyelvű tanítóképző 2 éves tanulmányi ideje alatt növendékeit felkészítette az iskolai tanításra. Gyakorlati képzésükre a helybeli nemzeti iskola szolgált, e mellett — főként az ének és zene tanulásával — felkészültek a papi segédhivatali szolgálatok (kántori teendők) ellátására, valamint a jegyzői hivatalra. A Tiszántúli Református Egyházkerület is gondoskodott arról, hogy a Kollégiumból tanítóságra kibocsátott ifjak a tanításhoz szükséges módszereket mind elméletileg, mind gyakorlatilag megismerhessék. Hosszú ideig a „tanítva tanulás” elve érvényesült, melynek során inkább a gyakorlati tapasztalatszerzés került előtérbe a „privátázás” elterjedésével. Pestalozzi eszméinek hatására már 1817-ben elhatározták Debrecenben a neveléstani tanszék felállítását, ennek betöltésére azonban csak 1825-ben került sor Zákány József neveléstani tanárrá történt megválasztásával.3 Nevéhez fűződik a tanítóképzés 1 Közli: Szakái János: A magyar tanítóképzés története Bp. 1934. 16. old. 2 Uo. 35. old. 3 Balogh Ferenc: A debreceni Ref. Kollégium története (Adattári rendszerben) Debrecen, 1904. 18, 46. old. és Lengyel Imre: Váradi Szabó János (1783—1864) a munkaoktatás egyik úttörője Magyarországon. Könyv és Könyvtár Debrecen 1976. 107. old. 93
