A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Orosz István: Szőlőtermelés a Hajdúkerület városaiban a XVIII-XIX. században
A magyarázat egyik része valószínűleg az, amire a kerület 1802. évi határozatát idézve a fentebb már rámutattunk: a szőlő értékét nem a föld adja, amibe „szőlőt építenek”, hanem az „építmény” és a munka, amely nélkül nem lehet szőlő a szőlő. A telepítéssel kapcsolatos ráfordításokról némi képet nyújt T. Szabó Mihály javainak becslése 1820-ból, akinek böszörményi szőlőjében egy tövet 5 garasra értékeltek — ez kb. megfelelt egy jó kapás napszámjának — de az 5 bokor „tengeri szőlőjét” egyenként 10 garasra.39 Másrészt azonban azt is figyelembe kell venni — véleményünk szerint — hogy a szőlőtelepítéshez szükséges földet a tanácsok pénzért osztották. Szoboszlón 1726-ban egy német (azaz rajnai) forintot, Nánáson 1760-ban kilenc máriást ( = 2 forint 6 krajcárt), Böszörményben 1801-ben nyolc forintot, Szoboszlón 1803-ban 20 forintot, 1812-ben 12 forintot kellett fizetni egy nyilas szőlőföldért az új kertek kialakításakor.40 Egyedül Dorogon hivatkoztak a szőlőinspektorok arra, hogy a kiosztott föld „minden taksa nélkül a nemes Város földjéből adódott.”41 Úgy is lehetett tehát érvelni, hogy a kommunitás a pénzen történő értékesítéssel kiárusította a közföldek egy részét s ezáltal elveszítette rá vonatkozó jogait. A valóságban ez természetesen nem volt egészen így, Szoboszlón 1800- ban is előfordult, hogy a város egyik utód nélkijl elhalt polgárának, Kovács Istvánnak % nyilas szőlője „mint caducitas” maradt a kommunitásra,42 de egyik magyarázat lehet a szőlőföld különleges jogállásának. Nem tárnánk fel híven a történeti valóságot, ha nem mutatnánk rá a szőlőfölddel kapcsolatos jogszokás történeti változásaira s a szőlőföldek használatában a közösségi szabályozás mindvégig megmarad számos elemére. Az első szoboszlói szőlőföldosztáskor 1726-ban még úgy kezelték a szőlőket, mint ingóságokat, eladni csak szoboszlói polgárnak lehetett. A kommunitás tulajdonjogának megmaradása érdekében arról a szőlőbirtokosról, aki elköltözik a városból úgy határoztak, hogy „dézsmával tartozik a Városnak, annak törvénye szerint Nonával s Dézsmával.”43 Nánáson az elköltözők szőlője ugyanúgy a tanács tulajdonába került, mint minden ingatlan birtoka. így szállott a városra 1733-ban Borbély Ferenc egy nyilas szőlője.44 A közösség szabályozó szerepének erejét mutatja az 1774. évi kerületi statutum is, amely felhatalmazza a városok hadnagyait és esküdtjeit, hogy a parlagon hagyott szőlőket elvegyék tulajdonosaiktól és örökre másnak adják (míg az ugaronkban vetetlenül hagyott földet csak egy évre adhatták másnak.)45 46 A statutum nem maradt csak írott malaszt, 1792-ben Dorogon a már idézett szőlőinspektori jelentés a parlag szőlők tulajdonosait birtokuk elvesztésével fenyegeti meg.40 Nem zárta ki a szőlőt ingóságnak tekintő jogszokás az egész országban általános szomszédjog bizonyos érvényesülését sem. Amikor Nánáson 1791-ben Mirko István a szomszédok „megkínálása” nélkül adta el szőlőjét, Takács 39 HBmL. V. A. 3/b. 1820. Fasc: PÁR Nro. 46. 40 Uo. V. A. 402/a. 1. k. 1726. 216. old. 13. k. 1803. 271. old. 16. k. 171. old. V. A. 1/a. 11. k. 1801. 148. old. V. A. 301/a. 1. k. 1760. 119. old. 41 Uo. V. A. 101/a. 6. k. 1792. 156. old. 42 Uo. V. A. 402/a. 12. k. 1800. 338. old. 43 Uo. 1. k. 216. old. 44 Uo. V. A. 301/a. 1. k. 1733. 63. old. 45 „Siquis, terram suam in arvo relictam sine sufficienti ratione non inseminaret, aut vineam hortensem incultam relinqueret, in activitate erit positum ductoris et juratorum, arvum quidem ad usum unius anni, vineam vero perpetuum in alium transferre.” Kolosvári Sándor—Óvári Kelemen: i. m. 1892. 499. old. 46 Vő. a 41. jegyzettel. 5* 67
