A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Orosz István: Szőlőtermelés a Hajdúkerület városaiban a XVIII-XIX. században
tával határos részén. Tíz évvel később 1874-ben a Csontos nevű határrész egy darabját osztották ki szőlőföldnek.20 Böszörményben 1863-ban két új szőlőskertet létesítettek, a Kis-Bocskai és a Nagy-Bocskai kertet. Mindkét kert „a használhatatlanná vált keleti nyomási legelőből s az ugar dűlőbeli III. IV. osztályú használhatatlan földekből alakíttatott szőlőkké”.21 Ugyancsak a gyenge minőségű homokos telekföldek egyrészét telepítették be szőlővel 1870- ben Kossuth-kert néven. Az eddigi felsorolásból is nyilvánvalóvá vált, hogy a hajdúkerület városaiban, ha nem is egyenletes ütemben és városonként azonos mértékben, de állandóan szélesedett a szőlővel beültetett terület, újabb és újabb szőlőskertek alakultak. Ezek létrehozása nem egyéni kezdeményezés eredménye volt, a kom- munitás döntött a kiosztandó szőlőföldek helyéről, a kiosztás módjáról s az ellenszolgáltatás mértékéről is. A hajdúvárosok földhasználatának közösség által szabályozott rendjében a szőlőt a különleges növénykultúrák termelése számára kialakított formában termelték. A szállásföldeken és a forgó vagy ugarföldeken a 18. században csak gabonaféléknek volt helye s minden más növény számára a kommunitás jelölt ki meghatározott időközönként területet a közföldekből, rendszerint a belső gyeplegelőből. így termelték a dinnyét már a 17. században is, de gyepet osztottak a köles, a kender, a 18. század első felében meghonosodó kukorica és a század utolsó évtizedétől termelt burgonya alá is. A kukorica később bekerült a szállás- és ugarföldek vetésforgásába, de a különleges növénykultúrák többsége, éppen termelésük sajátos vonásai miatt nem járhatta ezt az utat. Ezek közé tartozott a csak monokultúrás formában termelhető szőlő is. A vetésforgóban nem szereplő növények termelésére kiszakított területeket kerteknek nevezték, a szó eredeti értelmében, mint elkülönített, elhatárolt földeket. A kertelés formája persze többnyire csak az árokkal való elválasztás volt. A növények sajátosságainak megfelelően egyes kertekben huzamos ideig termelték a növényt, mint pl. a kendert a kenderes, csepűs kertekben, vagy kezdetben a kukoricát és a burgonyát is a csutkás, krumplis kertekben. Más növények esetében, mint pl. a diny- nyénél, a földhasználat ideje csak 1—2 évig tartott, elteltével a határ más részén osztottak dinnye alá való földet. A szőlő esetében a kijelölt föld váltogatásáról természetesen szó sem lehetett, a vizsgált időszakban a szőlővé alakított kertek esetében művelési ág változás nem következhetett be, annak ellenére, hogy mindvégig elég sok szőlőparcella állt parlagon. A szőlőültetés jóval nagyobb fáradtságot, munkabefektetést igényelt, mint bármilyen más növénykultúra termesztése. A szőlőskertet a hajdúsági szóhasználat szerint is „építeni” kellett,22 mint az évtizedekre készülő házat, nem úgy, mint a többi növény termesztésére szolgáló kerteket. A szőlőskert azonban, minden sajátossága ellenére számos rokon vonást mutat az alföldi települések határában található sokféle „kerttel” s egészen másként illeszkedik a határhasználat rendjébe, mint a hegyvidékek promontóriu- mai. A hajdúsági szőlőskertek egy része olyan határrészen jött létre, amelyet korábban is kertként használtak, csak benne más — a vetésforgóba be nem került — növényt termeltek. így a nánási Csepűskert, a szoboszlói Kendereskert eredetileg a 18. században még széles körben elterjedt kendertermelés elkülö20 Uo. VI. 127/ff—1 Leírása Dorog adóközségben létező dűlőknek és földterületeknek 1875. 21 Uo. VI. 127/ee—1 Leírása... 1876. HBmL. V. B. 41/a. 3. k. 1863. 215. old. 1864. 99. old. 22 HBmL. V. A. 301/a. 1. k. 1760. 119. old. Böszörményben egy perben a felperes az „általa épített bodai nyilas szőlőről” nyilatkozott. Uo. V. A. 3/a. 25. k. 1838. febr. 23. 61
