A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában

A korabeli népességviszonyok mellett egyáltalán nem lebecsülhetők ezek az adatok, megítélésünk alapján egyértelműen jelzik a népességnövekedés egyik fő útjának, a természetes szaporodásnak a szerepét. A családtagként összeírt férfiak száma 12 év alatt közel kétszeresére nőtt. A növekedés üteme azonban itt sem egyenlő a megye különböző járásaiban fekvő egyházi birtokokon, sőt az érmelléki és a szalontai járásban visszaesést tapasztalunk. Meghatározó szerepűnek most is a belényesi járás háromszoros növekedése tűnik, ugyanis a sárréti és a váradi járásban tapasztalható gyarapodás alig nagyobb mérvű, mint a már említett két járásbeli csökkenés. Az egyes településeket vizsgálva mindkét esetben találunk néhány olyat, amelyikben ez a rovat üresen maradt. (Belezsény, Pojána, Botfő-Egregy, Jancsesd, Hosszúliget, ill. Apáti, Kisdombrovica, Hosszúliget, Nyermegy, Kokacseny, Fericse.) Ugyancsak mindkétszer vannak azonban olyan falvak is, amelyeknél húszon felül írták össze az e kategóriába tartozókat. (Belényes, Vajdafalva, Szentimre, Szalacs, Bagamér, Csatár, Bihar 1723-ban, 1735-ben pedig az előbbiek mellett Gros, Rossia, Buntyest, Venterrogoz, Udvari, Báránd, Tépe, stb.).

A falvak népességszámának megfelelően természetesen igen nagy eltéréseket mutat az egy falura jutó átlag. A belényesi járásban 1735-ben 11—12, az érmellékiben 18, a sárrétiben 30, a szalontaiban 4—5, a váradiban csak a vizsgált hét települést tekintve! — 40! A falvak döntően azonban a belényesi és a szalontai járás területére esnek, s mint láttuk, e részletkérdés vizsgálatánál is a belényesi járás határozta meg a növekedés ütemét. Ez a tény azonban átvezet bennünket egy másik részletkérdés vizsgálatához, hogy ti. külső tényezők mennyiben játszottak szerepet az egyházi birtokok népességviszonyainak alakulásában.

Györffy István szerint a váradi püspökök mindig serényen igyekeztek birtokukat benépesíteni, mivel azonban magyar telepeseket nem, vagy nem eleget kaptak, betelepítették azokat románokkal.27 Különösen aktuális feladat az egyházi birtokok népességszámát 1692 után növelni az elmúlt évtizedek és a visszafoglaló háború pusztításai után. A Bihartól nyugatra és délre fekvő megyék hasonló vagy még rosszabb helyzetben érték meg a török kiűzését, mint megyénk.28 Ezekből az irányokból részben az ottani pusztulás, részben pedig Bihar eltérő földrajzi-természeti körülményei miatt nem is lehetett telepeseket, bevándorlókat remélni — lényegileg és gyakorlatilag a keleti irányból történő népmozgásra volt csupán lehetőség, amelyből a XVIII. század évtizedeiben állandóan ismétlődő folyamat eredményeként valóság is lett, eredménye pedig a román népi elem súlyának további megnövekedése Bihar megyében. A már a török pusztítás előtt is részben vagy teljesen románok lakta települések mellé különböző okok következtében a korábban magyar településekben is egyre több lesz a román lakos, nem egy helyen túlsúlyra jutva. Az okok között találhatunk gazdaságiakat, magyarázható a népesség- változás a jelzett pusztításokkal, olykor — inkább a század második felében — vallási okokkal. Belényes és Rézbánya lakói 1600-ban magyarok voltak. E települések iparának és bányászatának hanyatlása után az ezekkel a gazdasági ágakkal foglalkozók más vidékeken keresik megélhetésüket, helyükre pedig más foglalkozású és népességű elemek kerültek. Általánosnak azonban a háborús pusztítások miatti új etnikumú benépesülés tekinthető. A megye

27 Györffy I.: i. m. 1915. 260. old.

28 L. pl. Csanád és Csongrád vármegyéket 1715-ben és 1720-ban! Acsády /.: i. m. 1896. 44—45. old.

48