A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában

nemzetiségi viszonyainak alakulását többen is vizsgálták már. Közismertnek tekinthetők Acsády Ignác adatsorai a magyarországi népesség nemzetiségi megoszlásáról.29 A bírálat azonban nem kerülte el munkájának ezt a részét sem. Csak így foghatjuk fel Györífy István sorait, amely szerint a vizsgálatban, a nevek, a névanyag vallatásában, a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk, mert különben téves eredményre jutunk. Különösen fontosnak tartja hangsúlyozni: meg kell szabadulni attól az előítélettől, hogy minden magyaros hangzású név viselője valaha magyar volt.30 Szabó István ugyanezt a gondolatot a következőképpen fogalmazta meg: a nevek nyelvi alakjának meghatározásából még nem következtethetünk teljes bizonyossággal viselőjének nemzetiségére.31 Acsády kialakult elvek nélkül dolgozó munkatársai a nevek minősítésétől kezdve a magyarság javára történő tévedésekig több helyen hibáztak, vagy tévedtek, így a munka a nemzetiség szerinti megoszlás bemutatására nem alkalmas.32 A nagyterjedelmű kiadvány hatását azonban Györífy 1915-ben és Szabó István 1937-ben elhangzott elvi bírálata sem tudta csökkenteni. Mezősi Károly művének adattára sorozatosan és következetesen hivatkozik Acsády Ignác munkájára. Mi most egy szűkebb terület: Dél-Bihar nemzetiségi viszonyaira vetünk egy pillantást Györífy már többször idézett munkájának táblázata alapján. Az 1600-ból és a XVIII. század elejéről származó adatokat összevetve megállapítható, hogy már a XVII. század elején is a román népesség volt túlsúlyban Dél-Bihar döntő részén. A magyarság ekkor 20 % feletti részesedéssel egyes települések népességszámából csak a következő helységeknél mutatható ki: Alsóverzár (26), Rézbánya (84), Belényes (94), Petrászsolymos (95), Köröstárkány (94), Mézes (26), Pocsavelesd (40), Nagy- káránd (27). (A zárójelben a magyarság %-os aránya.) Néhány település volt ugyanekkor teljesen magyarlakta: Bélfenyér, Sályi, Görbéd, Széplak, Ökrös. Az itt név szerint nem említett települések javarészében 20 % alatti volt a magyarság részaránya, 32-ben pedig kizárólag románok éltek. A XVIII. század elejére az előzőekben feltüntetett települések nagyrészében csökken a magyarság részaránya. A százalékszámok ekkor az alábbiak: Alsóverzár 12, Rézbánya 38, Belényes 89, Petrászsolymos 25, Sályi 75, Széplak 37. A korábbi súlyát a népességszámban csak Köröstárkány és Bélfenyér tartotta meg. Néhány esetben (Mézes, Ökrös, Nagykáránd) nem tudtuk elvégezni az összehasonlítást. Görbéd és Pocsavelesd teljesen román lett! Azoknak a falvaknak a száma pedig, amelyekben a XVIII. század elején csak románok élnek: 89! Találhatunk persze olyan eseteket is, amikor a magyarság részaránya nem csökkent, hanem nőtt. Kalugyer, Kerpenyét 0 %—4 %, Sztej 0—5, Alsópojen 0—6, Dombrovány 0—7, Segyestel 0—17, Susty 2—6, Felsőpojen 5—6, Fonácz 6—7, Henkeres 7—8, Felsőkimpány 7—14, Krészulya9—11 pl. A felsorolt esetekből is látszik, hogy összességében ez az 1—17 %-os növekedés messze-messze elmarad a románok térhódítása mögött. Mivel a románok döntően a belényesi és a szalontai járás falvaiban telepedtek le, a belényesi járásnál kimutatott viszonylag nagyszámú nem adózó, de összeírt fiú és testvér is jórészt román elemeket takar, így a természetes szaporodás és a bevándorlás

29 Vö. az előző jegyzetben idézett mű megfelelő adataival.

30 Györffy I.: i. m. 1915. 284. old.

31 Szabó István: Ugocsa megye. Bp. 1937. Bevezető.

32 Dávid Z.: i. m. 1957. 157. old.

4 Évl(" -yv III.

49