A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában
A BIHAR MEGYEI EGYHÁZI BIRTOKOK JOBBÁGYNÉPESSÉGE A XVIII. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN Bársony István A középkori Bihar megye nemcsak nagy területi kiterjedésével,1 viszonyítottan jelentős népesség számával1 2 hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy igen változatos birtoklási formákat mutat a feudalizmus késői századaiban. Az egyházi, állami (kamarai) és magánbirtokok mellett kiváltságolt településeket3 is találunk a megye területén. A felsorolt birtoktípusok közül figyelmünket most az egyházi birtokokra fordítjuk. Az egyházi birtokok története és sorsa Bihar megyében is elválaszthatatlan volt az egész ország történetétől. A XVIII. századi viszonyokat vizsgálva elkerülhetetlenül szót kell ejtenünk azonban két évszázaddal korábbi eseményekről is. A XVI. században a váradi egyházmegye egyike volt a legjelentősebbeknek. A század közepének eseményei, az erdélyi politika fordulatai, a Habsburg—török viszony kiéleződése, a reformáció térhódítása együttesen alapjaiban rázták meg a katolikus egyház helyzetét Erdélyben és a vele közvetlenül szomszédos területeken, így Váradon is. Az 1556—66 között eltelt évtized alatt lényegében megsemmisültek a katolicizmus pozíciói, s elvesztek az egyházi birtokok is Bihar megyében.4 1 Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pest, 1839. IV. 34. old., Györffy István: Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta. Földrajzi Közlemények 1915. 257. old. Mezősi Károly: Bihar megye a török uralom megszűnése idejében. Bp. 1943. 8. old. 2 1720-ban népessége akkora volt, mint Szabolcs megye, a Hajdú, Nagy-Jászkun és Kiskun területek; Békés, Csongrád, Csanád, Bács és Bodrog vármegyék népessége együttvéve. Györffy I.: i. m. uo. 3 Ezen települések sorsára 1. Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen (én.) c. munkáját. Az e műben szereplő helységeken kívül Kismarját 1784/85-ben is szabad városként Írják össze. E település kiváltságai ellen a XVII—XVIII. század fordulóján azonban éppen Benkovich Ágoston, a váradi püspök intézett támadást. Bécsi követjárással sikerült csupán visszaszorítani Benkovich földesúri követeléseit, dézsmafizetési kötelezettségük azonban megmaradt a település lakóinak. A püspökség bérbe is adta a dézsmát, sőt 1732-ben éppen kismar- jaiak bérelték. A püspökséggel folytatott per 1738-ban III. Károly ítéletével a város lakói javára dőlt el. Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt közösség a feudalizmus bomlásának korszakában. Agrártörténeti Tanulmányok. (Szerk.: Szabó István) Bp. 1960. 76—79. old. 4 Az 1566 március 10—17 között Tordán tartott országgyűlés határozatai közül az utolsó, a tizedik foglalkozik az egyházi kérdésekkel, „miért hogy az úr istennek jóvoltából az evangéliomnak világosságát az ő felsége birodalmába mindenütt felgerjesztötte, és kívánja, hogy az hamis tudomány és tévelygések az anya szent egyházból kitisztíthassanak, végeztetett, hogy kik a pápai tu- dománhoz ragaszkodtanak, és abból megtérni nem akarnak az 6 felsége birodalmából mindenünnen kiigazíttassanak.” Erdélyi Országgyűlési Emlékek. (Szerk.: Szilágyi Sándor) II. Bp. 1876. 302—303. old. Vö. Bunyitay Vince: A váradi püspökség története. Nagyvárad. 1883. I. 410—446. old. 41
