A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Makkai László: Adatok és kérdések Debrecen törökkori agrártörténetéhez

osztottak s ezt a jogot általában ki is használták.61 A XVI.században a határnak még a XIX.században megszerzett elepi, fegyverneki és ondódi részein osztottak szántóföldet, de sor került a „kertek között” is szán tás-vetésre.62 Ezek a „kertek” nyilván nem a „mezei kertek”, a pusztai legelőkön létesített „szállások”, hanem a város árkához kívül csatlakozó „ólas kertek” voltak, ezeknek jól trágyázott földje nagyon is alkalmas volt gabonatermesztésre. Láttuk a fentiekben, hogy a XVI., de főleg a XVII.században ezen a területen (1671-ben pl. a téglavermeknél levő búzaföldeken) egyre több szőlőparcellát osztottak ki, a határ távolabbi részeire szorítva a szántógazdálkodást, olyannyira, hogy az a XVII. században az eredeti debreceni határról nagyrészt áttevődött a 15 éves háború előtt még lakott falvak, ezután pedig már a debreceniek által bérelt vagy zálogbavett puszták, Szepes, Ebes, Hegyes, Macs, Szent- györgy és Zelemér határaira.63

De nem csupán földrajzilag módosult a debreceni gabonatermesztés a XVI-ról a XVII.századra, hanem mennyiségében, sőt — mondhatnók — társadalmi jellegében is. A XVI.században az az elv uralkodott, amelyet egy 1571. évi tanácsi határozat úgy fejezett ki, hogy „a debreceni polgárok földje a polgárok közt szétosztandó.” A szétosztás ismérve az volt, hogy „azoknak, akik egy forintnyi hadiadót fizetnek, egyenlő mértékben kell földet adni; akik egy forintnál kevesebbet fizetnek, kevesebb földet kapjanak”. Ez a rendelkezés az ún. „ház után való földekre” vonatkozik, az eredeti városhatárban ugyanis minden házbirtokos debreceni polgárnak joga volt szántóföldet felfogni, eleinte talán szabad foglalással bármennyit, később — mint fentebb láttuk — már adózása, vagy vagyoni helyzete szerint kötött mennyiséget.64 Az alább ismertetendő XVI—XVII.századforduló dézsmajegyzékei szerint a legnagyobb vetések sem haladták meg a 10 holdat, s a gazdák túlnyomó többsége fél vagy egy holdat vetett be. Az egész vetésterület ezidőtájt legfeljebb 1500 holdra terjedt ki, holott az elepi, ondódi és fegyverneki puszták (a „kertek közti” szántókat nem is számítva) legalább ennek tízszeresét tették.65 Szó sem lehet tehát arról, hogy a „ház után való földek” a jobbágyfalvak telki rendszeréhez hasonlóan két vagy három nyomásra lettek volna osztva. Olyan nagy volt a szántó- terület, hogy szabad foglalású parlagoló határhasználat folyhatott.

Ezt tudva, meglepő nemcsak a szántóföldosztásnak a vagyoni helyzethez való mérése, hanem méginkább az az 1581-ben hozott tanácsi határozat, amelynek értelmében „a föld és mezők szántásának rendiben... senki, ki szántani akar, egy holdnál ne foghasson fel többet egyszerre, mely csak 50 kerülés legyen, és még azt el nem végzi, más hold földet addig be ne barázdáljon, hanem egészen elvégezvén, úgy foghasson másikat.”66 (Az 50 kerülés alighanem a 800 négyszögöles kis magyar holdat jelenthette, mert a fentebb idézett 1605. évi dézsmálási utasításban 40—50 és 100—120 kerüléses holdakról, azaz kis és nagy magyar holdról egyaránt szó esik). Mindezek a korlátozások alighanem

61 Módy György: Földtulajdon Debrecenben a XVI—XIX. században. Déri Múzeum Évkönyve 1958.

62 HBmL. IV. A. 1021/b. 144. sz. 1605. évi feljegyzés arról, hogy Elepen V/г, Fegyverneken, Ondódon és a „kertek között” 1—1 véka gabona a tized holdanként.

63 Zoltai L.: Ismeretlen részletek... i. m. 155. old. Ld. pl. az 1640. évi szepesi földosztás iratait. HBmL. IV. A. 1021 (I) f. 165. sz.

64 Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben. Debrecen, 1969. 90. old.

65 N. Kiss I. i. m. 907—920. old. az 1599. és 1602. évi dézsmajegyzékek adataival, OL E 159. Regesta Decimarum 59. cs. 1601/la. az 1601. évi dézsmajegyzéket tartalmazza.

66 Komoróczy Gy. Debrecen... i. m. 21. old.

37