A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Makkai László: Adatok és kérdések Debrecen törökkori agrártörténetéhez
a határ szántóföldi használatát szándékoztak csökkenteni a marhatartás javára s nem annyira a debreceni közép- és kisemberek, mint a nagygazdák érdekeit szolgálták, akik a házi használatra szánt gabonát a piacon könnyen megvásárolhatták, s mivel gabonával nem kereskedtek, a városhatárt a nekik elsősorban hasznothajtó marhalegeltetésre akarták minél nagyobb részben használni. Az a körülmény, hogy 1599-ben 1268, 1601-ben 1290, 1602-ben pedig 1298 polgárnak osztottak ház után való földet, a számok azonossága miatt arra mutat, hogy úgyszólván minden jogosult igénybevette földjárandóságát.67 68 (Tudva, hogy 1552-ben Debrecen 1216, tehát a századvégi háztulajdonosokéhoz közelálló portaszámmal bírt, kétségbe kell vonnunk azt a közkeletű állítást, hogy a XVI. század közepi 7—8 ezer főről a város lakossága a század végére 6000 főre olvadt volna le69, hiszen nyilvánvaló, hogy a háztulajdonosokon kívül még igen sok házatlan zsellér is lakott a városban s^ egy háznak a lakóit sem lehet egy-egy 4,5—5 főnyi kiscsaládnak számítani. így a XVI—XVII.század- forduló 1250—1300 közti háztulajdonosi számát legalább 10-el kell megszorozni, hogy a valóságos népességszámot, 12—13 000 lelket, megkapjuk). A tényleges termés az egyenletes földosztás ellenére, nyilván időjárási okokból évről-évre különbözött; míg 1599-ben mindössze 526 holdról arattak, illetőleg ennyi után fizettek egyházi tizedet, addig 1601-ben és 1602-ben közel azonos 1606 ill. 1490 holdon termett 8776 ill. 8114,2 kassai köböl gabonája a debrecenieknek, mégpedig mindkét évben azonos megoszlásban: 77% őszi búza, 20% tavaszi árpa és 3% zab. Ha csak a kenyérgabonának szolgáló búzát tekintjük, egy főre 1601-ben 1,03, 1602-ben 1,12 hold vetés esik, s mivel azt is tudjuk, hogy az egy holdra eső búzatized 0,59 kassai köböl, azaz 49 liter volt,70 ha ezt a nyilván átalányban számított mennyiséget tízszer vesszük, akkor házanként 149 liter (azaz 70 kg/hl számítva 2 mai mázsa) kenyérgabonát, egy család évi szükségletének csak töredékét kapjuk. Még a legtöbbet vető 8 holdas gazdák 1192 liter (17 mázsa) kenyérgabonája sem olyan sok, hogy azzal jelentős kereskedelmet folytathattak volna, legfeljebb béreseik járandóságára futotta belőle a családi fogyasztáson kívül. A sörnek és takarmánynak szolgáló árpa, még inkább a zab elenyésző mennyiségű volt, úgy hogy Debrecen lakossága a XVI—XVII. század fordulóján nagyméretű gabonabehozatalra szorult, amit a gazdag város nyilván meg is tudott fizetni. Hogy általában a gabona nem volt bőviben a debreceni átlagpolgár házatáján, azt a tanácsi jegyzőkönyvek egyik legkorábbi bejegyzése is tanúsítja. Konc Máté leánya Lucia 1548 tavaszán Szabó Mártontól két véka (45 liter) búzát és fél véka árpát kér kölcsön, amelyet az újból ígér megadni.71-ilyen kevés gabona ügyének a tanács elé vitele arra vall, hogy tavasszal általános lehetett a városban a gabonaszűke. Egészen más mennyiségeket és megoszlást mutat Debrecen XVII. századvégi gabonatermelése. Láttuk, hogy ezidőre a vetések a zálogos pusztákra kerültek, ahol már nem ház után való földeket osztottak ingyen, hanem a szántót pénzért bérelte az, aki vetni akart. Ennek megfelelően a szántógazdáik o67 Ld. 65. jegyzet 68 Zelizy D.: i. m. 829. old. 69 Komoróczy Gy.: Debrecen... i. m. 18. old. Komoróczy is ezt a korábbi szerzőktől átvett felfogást képviseli. 70 Az összes búzatized 1602-ben 682,5 kassai köböl (á 83 liter) volt; ld. 65. jegyzetben megadott forrást. 71 HBmL. IV. A. 1011/a. 1548. május 8. 38
