A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Közlemények - Benda Kálmán: A Felső-magyarországi rendek kassai részgyűlése 1607 márciusában

kát az kéncstartókat az ország eleiben állítsák. Ha penig nem állíthatják, minthogy az egynéhány vármegye requisitióját elhallgatták 6 nagyságok, és tisztek szerint el nem jártak benne, adjanak 6 magok számot képekben. Ezen ez földön való perceptorok és mindenek egyebek, kik az ország jövedelmét szedték avagy szedették, itt adjonak számot, az ott fenn valók ott fenn,38 azok előtt, az kiket arra rendeli ő felsége az országgal egyetemben.

[VI.] Item statutum est, hogy az ő nagyságok propositiója szerint az salétrom főzettessék mindenütt, ahol módja és helye vagyon, az régi szokás szerint, és abban az földes urak semmi ellent ne tartsonak, mert ez is országunk javára való dolog, meglévén az ő igazok és megadván szokott árrát.

[VII.] Az mi illeti az ő nagyságok proposítióját tolvajok és egyébféle dúló, fosztó, prédáié publicus malefactorok felől, igen tetszik az országnak, hogy azok e medio tolláltassanak. Mivelhogy peniglen jobb részére itt az országban lévő vármegyékben kapitánokat ex praecipuis nobilibus rendeltének az vármegyék magok között, azért statutum est, hogy azoknak az kapitányoknak (főispánoknak, ahol vadnak, és viceispánoknak) mindenféle rendbeli emberek ellen, kik turbatores publicae pacis, erejek és hatalmok legyen arra, hogy cum absoluta potentia mindenféle gonosz embereket, turbatores publicae pacis, praedones, hajdones, homicidas, adulteros, malefactores, proscriptos, fidef- ragos, omnes denique qui se erigunt contra statum publicum megfoghassanak, érdemek szerint megbüntethessenek, és legyen absoluta potentiájok az ő felsége, urak, nemesek, városok jószágára is rá menni és elhozni onnan, hogy így az publica pax megmaradjon absque omni poena violentiae et omnibus juridicis remediis abscissis. Az ki peniglen az nyilván való latrot is casu criminali készakarva elbocsátaná avagy párttartója volna, talion39 40 maradjon. Ha penig az kapitány, vármegyebeli, az vármegye híre nélkül cselekedne: amittat officium.

[VIII.] Az mi illeti az ő nagyságok proposítióját, kiben az titkon való tanácskozások felől proponál ő nagyságok, statutum est, hogy sohult efféle privata conventicula ne legyenek, hanem vármegyéken és itt Cassán legyen gyülekezet, tanácskozás az ország javárul. Secus facientes, praesertim autores conventiculorum comprehendantur et puniantur capitis supplicio a comitibus et vicecomitibus comitatuum et capitaneis.

[IX.] Megérté az nemes ország továbbá ő nagyságok proposítiójábul Mathias herceg urunk ő felsége és ő nagyságok Micatius és Suhay püspök urak mellett való törekedését, de az nemes ország most is inhaereál az ország gyűléséig. Bocatius is sincs, penig kit 6 felségétül visszakévánunk, mert országunk követe volt.10

[X.] Az mi illeti az insurrectiót, gondolkodik az nemes ország rólla, hogy az mint hírek vannak, netalán úgy történhetik (adja az Isten, hogy ne legyen szükséges), hogy rövid nap fel kelletik pro defensione patriae ülni, kire Istentül segítséget kérvén, ilyen módot találtunk, és azt erős statútummal con- firmáltuk; legelőször ingruente necessitate ad requisitionem spectabilium et megnificorum dominorum commissariorum tartozzék minden vármegyében lakozó úr és nemes ember személye szerint felülni; az szabad városok az kőfal közzül gyalogot bocsátani, azonkívül az kik jószágoktul adnak, és oda menni, az hová az commissarius urak vagy mindnyájan vagy particulatim mennek hadba. Ha úr el nem megyen, in poena FI. 2000 mulctáltassék; nemes ember penig in poena FI. 50. Ha város nem adna, valamenni híja, mindenen az díját vegyék meg az kik absentálják magokat singillatim. Az har- mincadosok is sub amissione officii elmenjenek. Mely bírságokot az főispánok és viceispánok és vármegyei kapitányok irremissibiliter vegyék meg simul vei divisim, és úgy, ha nulla existente rationabili et legitima excusatione extremaque ad id non fuerit adactus necessitate. Továbbá minden füsttől, ingruente necessitate, egy-egy puskás gyalogott, jót expediáljanak, az urak és nemes emberek és városok jószágátul is, és azok is oda menjenek, ahová szükség. Ha ki penig az parasztság közzül el nem menne, minthogy paraszt ember, díját vegyék meg rajta. Ez bírságok penig convertáltassanak in publicum usum. De azokban az vármegyékben, ahul az kapitányoknak nincsen rendelt fizetések,

38 Értsd: a felső-magyarországiak és az alsó-magyarországiak is saját megyéik előtt.

39 Értsd: in talione, azaz váltságdíjon, fejadó-fizetés kötelezettségében maradjon.

40 Bocatius feleségének, Elisabet Belsius asszonynak Thurzó Györgyhöz 1607. április 13-án írt leveléből tudjuk, hogy az asszony, maga és kisgyermeke nevében március hónapban kérvénnyel fordult a királyi biztosokhoz és külön a felsőmagyarországi_rendekhez. Ebben kérte, járjanak közben az uralkodónál férje szabadonbocsájtása érdekében. (SABB: В Thurzó lev. N. 77.) A kérvényt a kassai gyűlésen felolvasták, mire a rendek írtak Szuhai István egri és Micatius Miklós váradi püspöknek, közbenjárásukat kérve a császárnál-. (A rendek levelei nem maradtak ránk, de hivatkozik rájuk a királyi biztosok Szuhaihoz ezzel egyidőben, március 26-án írt levele, melyből azt is megtudjuk, hogy a rendek azért fordultak a két püspökhöz, mert a fogságban Bocatius „romano- catholicum factum esse pro certo inaudimus”. Iványi Béla: Adatok Bocatius János életéhez. Egyetemes Philologiai Közlöny 1911. 437. old.)

172