A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Közlemények - Benda Kálmán: A Felső-magyarországi rendek kassai részgyűlése 1607 márciusában

ebbül az bírságbúi legyen illendő részek; ahol penig mely vármegyében rendelt fizetések vagyon az kapitányoknak, azon elégedjenek meg és az bírsághoz ne nyúljanak. Az városok is, úgy mint az com- missarius urak limitatiója szerint tartozzanak az kőfal megül bizonyos számú gyalogot adni, sub poena superius declarata. Az címeres nemes emberek is az nemes had mellett felüljenek, mind városokon, falukon lakozók; az szepesi lanceatus nemes emberek is. Továbbá mivelhogy az personalis insurrec- tióban gyakorta sok inconvenientia szokott volt esni, mivelhogy sok nemes emberek szolgálnak urak és főnemes emberek háta megett, azért statutum est, hogy minden szolga-nemes ember személyétül lovast adjon sub poena superius declarata irremissibiliterque exigenda, kivévén az Homonnay Bálint uram szolgáit, kiket az constitutióban való articulus arra obiigái, hogy in isto casu sub poena notae infidelitatis tartozzanak az urak háta megül eljüni és ki-ki vármegyéjével egyetérteni. Ha penig oly találtatnék, akármiféle az országbeli nemes emberek közül, ki csak azért is szolgálatra obligálná ma­gát, hogy azáltal liber lehetne a personali insurrectione, affélének dolus et fraus ne patrocinálhassék, hanem in duplo convincaltassék irremissibiliter. Ez penig saltem in hoc unico casu et hoc vice sum­maque patriae inevitabili necessitate szolgáljon. De exercitu campestri azt végezte az nemes ország az commissarius urakkal ő nagyságokkal, hogy az minemü 500 lovas cassai had leszen, elosztassék az végekben pro commoditate. Az főkapi- tányjok peniglen continuo Cassán lakjék, és úgy legyen az végházakban elosztva az az 500 lovas, hogy azokon kívül legyen az végházakban való elegendő vitézlő rend. Ezek pedig semmiképen az falukra nem menjenek. [XI.] Az mi illeti azt a proposítiót, kiben ő nagyságok proponálja, hogy az közönséges executi- ókban és fassiók dolgában nagy fogyatkozás vagyon, minthogy praeceptoriát sincs hol venni, interim justus patitur. Azért unanimi voto az idevaló nemes ország az commissarius uraknak ő nagyságoknak, kik pro bono publico vadnak most itt Cassán, authoritast és hatalmat ad arra, hogy requisitoriát, compulsoriát, novum judicium praeceptoriákat, fassiókat, revisionalist, procuratoriumot ő nagyságok kiadhassanak; szintén annyi ereje legyen, tanquam regni judex ordinarius adná el. Tartson penig ez ő nagyságokon az autoritás az generális diaetáig, salvis constitutionibus prioribus usque ad diaetam generalem, ubi plenaria eligentur judices regni ordinarii. [XII.] Az mi illeti azon proposítiót, holott 6 nagyságok proponálja, hogy az dutka dolgában nagy inconvenientia vagyon az országban, és noha látja az nemes ország, hogy ez úgy vagyon, de az jö­vendő ország gyűléséig ugyan 10 pénzben hadgya járni az dutkát. [XIII.] Az mi illeti azt, ahol ő nagyságok proponálják, hogy az minemű vármegyék Maramaros, Krazna, Bihar, Keözep-Zolnok immár alkalmas időtül fogva Erdélyhez bírattattak, hogy az ország visszakévánja és incorporálja az koronához: Ezt igen méltó dolognak látja lenni az nemes ország, és mivel az ország gyűlésének előtte azt in effectum netalán nincs mód benne hogy vihesse, mindazonáltal ne videatur taciturnitate et silentio juri suo injuriam facere, tetszik az nemes országnak, hogy még az generális diaetának előtte bizonyos követei által találja meg az ide való nemes ország és az commissa­rius urak is ő nagyságok ő felsége koronás királyunk képében az erdeli vajdát e felől, és az minemű válasszal jőnek meg követeink, tudgyunk arról az ország gyűlésében mit deliberálnunk. [XIV.] Továbbá, mivel hogy az nemes ország legnagyobb dolognak arányozza lenni azt az dolgot, kit ő nagyságok az sok gonosz hír felől és az törökök salvus conductus nélkül országunkban való kö­vetség-járása felől, annak felette az hajdúságnak rezgelődése felől proponála, mivelhogy ez illeti édes hazánknak megmaradásának és az szép békességnek és szabadságunknak állapatját, méltónak talál­tuk lenni, hogy mindenek előtte erről legmaturiusb, úgy mint derék dologrul végezzünk. Annakokáért az nemes ország emlékezvén sokféle külömb-külömb nyomorúságainkrul, ínségünkről, kikben ugyan megfáradott és elemésztődött, szükségesnek arányozza lenni, hogy minden akadály, ki az szép békes­séggel és hazánknak megmaradásával ellenközik, medio tolláltassék. Tetszik azért ez mind fejenként az nemes országnak, hogy minden késedelem nélkül bizonyos fő böcsülletes emberek követségben menjenek az nemes országtul és az commissarius uraktul ő nagyságoktul Homonnay Bálint uramhoz ő nagyságához, úgy mint az kirül az hírek vadnak; mindeneknek előtte penig emlékeztessék ő nagysá­gát arra az fogadásra, kire egy ország előtt hittel kötelezte magát, hogy igaz leszen, míg él, Magyaror­szágnak mint édes hazájának, és legnagyobb szükségében, ahul legsúllyosbnak arányozzák lenni, ott akar szolgálni hazájának. Mely igéreti és maga ajánlása ellenkezik ezekkel, kiket mostan ő nagysága felől hallunk és értünk. Mert legelőször azt értjük ő nagysága felől, hogy nemcsak az erdélyi fejedelem­séget kívánja, hanem még — az mint az hír vagyon — az török császár követit is úgy hallgatta legyen meg, kik őtett mint magyarországi fejedelmet úgy idvözlötték, és mindenütt mentekben is beszélget­ték, hogy ő az magyarországi király, és evégre szablyát, botot, zászlót, kaftánt, pecsétes levelet hozta- nak volna Törökországbul neki. Annakokáért, mivelhogy illyen nagy bátorsága vagyon ő nagyságá­nak ezekre, kik hazánknak veszedelmére néznek, nem lehet egyéb benne, inti és kéri az nemes ország ő nagyságát, hogy 6 nagysága mindenképpen és teljességgel supersedáljon ezektül, mert az török kö­veteket sine Suae Mtls, dominorum commissariorum et totius regni scitu et voluntate csak magához bocsátani is egy magyarországi úrnak nem kicsin dolog, és ollyat gondolhat ezen az ország, kiből ő 173

Next

/
Thumbnails
Contents