A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Közlemények - Benda Kálmán: A Felső-magyarországi rendek kassai részgyűlése 1607 márciusában

lőttének, mert nem annira gyermek, az mint az emberek praetendálták, és tősgyökeres nemes ember gyermeke és magyar. Harmadikon botránkoztak meg az német vitézlő népnek hamis híréül származott alájövetele felől, az mint némellyek persvadeálták az országnak. Az commissarius urak ő nagyságok relátiójábul megtetszik, hogy nem méltó hitelre való hírek voltának. Azért abbul is contentusok az reg- nicolák.

[IV.] Az mi illeti az végházak épületeit, az nemes ország azt teszi ő nagyságoknak az választ, hogy oly fogyatkozásban lévén, holott főképen az felső vármegyékben az evő falat kenyér nincs, az szegény emberek szájába nincs mit adni; hanem ő nagyságok szedjék be az restantiákot, és azokat convertál- ják ezféle közönséges dologra az ország gyűléséig, mely restantiákot viceispánok, dicatorok azonnal kiszedjenek bírsággal, és szolgáltassák ide be ő nagyságok kezében. Mindazonáltal mihelyen Isten az füvet előhozza, akkor akarunk praestálni, az mi lehetséges leszen.

Ahul penig ő nagyságok az élés dolgát proponálja, tetszik az nemes országnak ez ebben, hogy minden rendbéli tisztviselő emberek, kapitányok, udvarbírák és minden egyebek, az kiknek kezekhez járt valami az ország jövedelmében, számot adjanak borrul, búzárul, pénzrül, és azt convertálja 6 nagyságok az végekre és közönséges dologra. Az commissarius urak vegyenek számot, holott penig valamely urak és nemessek és minden rendek találtatnának, kik meg nem bizonitthatnák bizonyos commissióval, hogy az szegény fejedelem neki adta volna, tartozzék refundálni; kinek executiójára viceispánnak legyen hatalma. Turbatores executionis incurrant in poenam in articulis praeteritarum constitutionum sancitam.

Item Báthory Gábor uram ő nagysága és Zatthmar vármegye követe jelenté az nemes országnak, hogy adott volna Báthory Gábor uram FI. 3450 az vármegyének, az Sylasy János hadának, mely az vármegye ellen pertinaciter fegyverrel opponálta volt magát, az szegény fejedelem és az ország paran- csolatjábul, kiben parancsolták ő nagyságának, hogy azzal az egy hópénzzel avagy mennél jobb móddal lehet, leszállítsák az Sylassy hajdúit;36 kiért Báthory uramnak jószága most is zálogban vagyon. Azért statutum est, hogy azt az pénzt abbul az pénzbül, kit ő felsége az hajdúk leszállítására rendelt volt, avagy az jövendőben felvetendő dicabul Zatthmar vármegyének megtérítsék és úgy, hogy hanem restantia-pénzbül kellett volna azt megadni.37

Zemlien vármegye is penig azon instál, hogy mivel ő is FI. 500 feljebb adott volna az hajdúk leszállítására, annak is megtérjen abbul; Ungh vármegyének is FI. 300.

[V.] Az mi illeti az ő nagyságok propositióját az kéncstartók, gubernátorok és minden egyéb féle tisztviselők felől, kik az szegény Boczkay fejedelem üdéjében szedték az ország jövedelmét, ez országnak tetszik ez abban, hogy mivel egynehágy vármegye találta meg Niary Pál uramat, Homonnay Bálint uramat és Seczy György uramat ő nagyságokat, hogy pro sibi data a regnicolis administrandi authoritate, azokat az kéncstartókat arestálták volna meg és compellálták volna az számadásra. Azért ez tetszik ebben az országnak, hogy mivel ő magok is azok az urak valamikor mit parancsoltanak az vármegyékre, úgy parancsoltanak, tanquam iis, quibus a regnicolis ad id potestas et authoritas concessa est. Ha akkor meg nem arestálták az ország kévánságára, ő nagyságoknak gondja legyen, hogy azo36 A Szilasi János hajdúinak zsoldjára vonatkozó fizetési rendeletet nem ismerjük. Ugyanakkor tudjuk, hogy nemcsak Báthory Gábor, hanem más főurak is hozzájárultak a hajdúk leszállításához. Nyáry Pál 1607. január 18-án Thurzó Györgyhöz írt levelében a hajdúk leszállításához szükséges pénzt sürgetve, ezt írta: „Immáron ugyan mi magunkat is megróttuk, ki 200, ki 500, ki 300 Ft-ot adott közülünk, úgy csendesítettük őket.” (Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. Bp. 1898.11. old.) Homonnai Bálint 1606. március 13-án 1000 magyar Ft-ot vett fel kölcsön „az hajdúknak lecsendesítésére” bizonyos Gyuricskó Jánostól, s a kölcsön fejében négy ház jobbágyát kötötte le Zemplén megyében. (OL Motesitczky család lt. 1606.)

37 A Kassán összegyűlt rendek megnyugtatására Thurzóék nyilván azt mondták, hogy Mátyás főherceg már kiutalta a pénzt a hajdúk hátrálékos zsoldjának megfizetésére. Nyáry Pálnak azonban ugyanakkor őszintén megírták, hogy semmi pénzük nincs, és nem is tudnak róla, hogy a hajdúk zsoldját a főherceg magára vállalta volna. A levél egyébként is jellemző a teljes pénztelenségre, amelynek következményeiért mindenki a másikra tolja a felelősséget. „Az Kegyelmed levelét szeretettel és böcsölettel vettök, kiből megértettük, mit írjon Kegyelmed az hajdúságnak fizetéssé felől. Az mi illeti azt a dolgot, tudhatja Kegyelmed, hogy eleitől fogva Illésházy uram tractálta ő fölségével azt az fizetést, mint s hogy végezett ő kegyelme felőle, mi azt nem tudjuk. Egyátaljában csak azt írhatjuk Kegyelmednek, nekönk abban semmi módunk nincsen, hogy az hajdúságnak fizetéssét magunkra vehetnénk, mert az ő fölsége végházaiban levő vitézek miatt is elég gondban vagyunk, naponként solicitálnak bennünket, csak fizethetnénk, Uram, azoknak. De az minemő pénzt ő fölsége nekiek rendelt, azzal is igen elkéssének. Más az, hogy nekönk semmi jövedelem kezünkhez nem jött, nem is maradt penig semmi, sem vármegyék contributiójá- ból, sem egyébből.” (A királyi biztosok Nyáry Pálnak, Kassa, 1607. március 27.: OL Zichy család lt. Missiles N. 81 150.)

171