A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Közlemények - Benda Kálmán: A Felső-magyarországi rendek kassai részgyűlése 1607 márciusában
Bocskai Miklós magatartása nem adott volna különösebb aggodalomra okot, ha bizonyos jelenségek nem mutatják, hogy nem áll egyedül. Homonnai Bálint, Bocskai hadainak egykori fővezére, akit éppen ezekben a napokban ütött el Rákóczi Zsigmond az erdélyi fejedelemségtől, szinte nyíltan szervezkedett a hatalom megszerzésére: közvetlen kapcsolatba lépett a budai pasával, sőt magával a Portával is, s megszerezte a hajdúk támogatását, akiket Bocskai közösségi nemesi jogokkal letelepített ugyan, Szabolcs és Bihar megye nemesei azonban mindent elkövettek, hogy a számukra kiutalt területet ne foglalhassák el. Nemesek és a fegyveres hajdúk közt mindennaposak voltak a tettleges összecsapások, s a hajdú csapatok leszállítására azért sem kerülhetett sor, mert Bocskaitól ígért zsoldjukat nem tudták kifizetni. A királyi biztosokat Mátyás főherceg egy fillér nélkül indította útnak, s a háborútól elpusztított, elszegényedett vidéken még kölcsönhöz sem igen juthattak. Jelentéseikből szomorú kép tárul elénk erről az országrészről: felégetett, kirabolt falvak, éhező jobbágyság, elszegényedett polgárság, szinte megszűnt a normális élet. A hajdúk, kóbor rablók miatt nincs közbiztonság, a kereskedelem leállt, a nemes nem meri családját magára hagyni, s a paraszt szántani is csak lopva jár ki földjére. A Szepesi Kamarának egy fillérje sincs, a kamarai javakat Bocskai zálogba adta. Thurzónak nagy nehezen sikerült kassai polgároktól rövid határidőre néhány ezer forintot felvenni, — arról azonban, hogy a hajdúk zsoldját rendezze, vagy hogy zsoldosokat fogadjon, szó sem lehetett. Kassa város királyi őrsége hónapokon át semmi fizetést nem kapott, a végváriak évek óta fizetetlenek. Ráadásul a végvárak teljesen leromlott állapotban vannak, támadásnak ellenállni aligha tudnának. A gazdasági csőd és a politikai bizonytalanság bizalmatlanságot, rossz hangulatot szült, amit a királyi biztosok lépten-nyomon éreznek. Egyre többen mondják, hogy az udvar szaboltálja a bécsi béke becikkelyezését, hogy a protestánsoknak adott engedményeket nem akarja megadni, s a vezető tisztségekbe továbbra is idegeneket és püspököket nevez ki, az országlakók és a főnemesek sérelmére. Maga Thurzó is úgy véli, a helyzet bizonytalan, a csak nehezen elcsitított felkelés bármikor újra kirobbanhat.17 Miután Rudolf császár-király az ügyek rendezésére és a közhangulat megnyugtatására semmit sem tett, Thurzó György saját hatáskörén belül igyekezett a keleti országrész nemeseit tárgyalással, szép szóval, ígérgetéssel az uralkodó mellé állítani, hogy így Homonnai hátvédjét a megyékben gyöngítse, s ezzel az újabb felkelés veszélyét csökkentse. Ez késztette őt arra, hogy 1607. március 20-ára a 13 vármegyének újabb gyűlést hirdessen Kassára.18 A megyék és a szabad városok követei a szokásos késéssel március 21-éré teljes számban egybegyűltek Kassán, s a nagyságosok-közül is többen megjelentek. A gyűlést március 22-én nyitotta meg Thurzó György. Előbb magyar nyelvű buzdító beszédet intézett az egybegyűltekhez, majd írásban átadta a biztosok ugyancsak magyar nyelvű előterjesztését. Ebben előadták, hogy a királytól kapott feladatuk a békesség helyreállítása, ezzel az ínség, nyomorúság megszűntetése, az ország „csendes és boldog jó állapotra” való hozása, — ennek megvalósításában azonban állandó akadályokba ütköznek. Egyrészt Bocskai Miklós megrögzötten szembeszegül velük, másrészt viszont a nemesek egy 17 Minderre ld. a királyi biztosok sorozatos jelentéseit, 1607. febr. 8., 12., 17., 21.; március 3., 5., 9.: HKA Anhang vermischter ung. Gegenst. Fasc. 50. Conv. 1607. 18 A Nyáry Pálnak szóló magyar nyelvű meghívó, 1607. március 6.: OL. Zichy család lt. Missiles N. 8145; a városokhoz szóló latin nyelvű meghívó, 1607. március 7.: OASNV:L Lőcse város lt. II. 47. és OAB Bártfa város lt. Acta 1607; a megyékhez szóló meghívót nem ismerjük. 162
