A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Közlemények - Szendrey István: Derecske hajdúváros

laktak.33 A fent leírt viszály simulhatott el 1637-re, s Derecskén 1637 után is hajdúk éltek.

Erdélyi András 1638-ig állt a Derecskére települt hajdúság élén. Ebben az évben elhunyt. 1639-ben a derecskeiek kapitánya már Erdélyi Gáspár, András öccse. Rákóczi György váradi kapitány és a hajdúk generálisa panaszkodik atyjának a derecskéi hajdúk túlkapásai miatt. Nem is tudja őket megfékezni, s 1642-ben a fejedelem azt az utasítást adja fiának, hogy büntesse meg Erdélyi Gáspárt, hogy ne merészelje többé zaklatni a szegényeket. Majd a következő esztendőben szinte szemrehányóan írja a fejedelem ifj. Rákóczi Györgynek, hogy kár volt éppen Erdélyi Gáspárt küldeni a kassai főkapitányhoz : „oda se kellett volna bocsátanotok, annál inkább reá valamit bízni, mert ő is mester lévén igen köztük, tudván__azt az előtt is, mikor isten ide behozá” (tehát ő is a betelepülők között volt). Öregebb Rákóczi György tehát Erdélyi Gáspárt nem becsülte sokra, annál inkább testvérét: „az bátyja Erdélyi András viselé keményen és emberül magát” — soha nem nézte a maga javát.34

II. Rákóczi György azonban fejedelemként is támaszkodott Erdélyi Gáspárra: 1646-ban neki adományozta tépei Kovács Péter hajdúkapitány Csanád vármegye 4 helységében fekvő javait.35

Az nem valószínű, hogy Erdélyi elköltözött volna Derecskéről, hiszen a szóbanforgó falvak török területen voltak. Ezután róla semmit, a derecskéi hajdúkról pedig igen keveset tudunk.

E kérdés befejezése kapcsán egy-két figyelemre méltó tényt nem szabad elfelednünk, ha megoldást nem is találunk. Nevezetesen: bizonyára valóság az, hogy 1631-ig Derecske magánföldesúri birtok volt, lakói pedig jobbágyok. A települést — amint a kiváltságlevél is mondja — a fejedelem vásárolta hajdúinak. Hogy ki volt az eladó birtokos és hová telepítette innen a jobbágyokat— akik a törököknek is adóztak — I. Rákóczi György, sajnos megmondani nem lehetséges. Látni fogjuk, egy-két esetből arra lehet következtetni, hogy nem települt ki 1631-ben Derecskéről mindenki. Az is kiderül az erdélyi és a török vitából, hogy a szolnoki és a csongrádi törökök panaszait erősítették az ottlakó hódoltsági magyarok is. Találkozunk a szolnoki, majd a csongrádi nemesek olyan panaszával, miszerint őket súlyosabb teher nyomja, amióta a derecskeiek nem adóznak. A kérdés egyik lényeges eleme tehát az volt, hogy ezen a helyzeten változtasson a Porta.36

Az is szembetűnő, hogy I. Rákóczi György mindenáron védte a derecs- keieket és cseppet sem véletlenül vásárolta meg számukra ezt a helységet és telepítette őket éppen ide. Erdélyi András katonái harcban próbált kemény vitézek voltak, akikből véghelyet szervezett a Tiszántúlnak ezen a veszedelmes pontján az állandóan portyázó, rabló törökökkel szemben, de akik útjába állhatták a Habsburg-párti hajdúknak is, ha azok Várad felé tartottak volna.

Amint mondottuk, 1637 után nem sokat hallunk Derecskéről. E hajdúság élete egyáltalán nem irigylésre méltó, akkor sem, ha még két évizedig viszonylagos nyugalomban maradhattak. Ugyanis II. Rákóczi György lengyelországi

33 Lukinich I. i. m. 343. old.

34 A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése. Magyar történelmi emlékek (Szerk. Szilágyi Sándor— Bp. 1875. 77., 98., 111—112. old.

35 Szendrey I.: Hajdú-szabadságlevelek i. m. 168. oldalán olvasható az adománylevél. — Uo. a 203. oldalon a név és a hivatkozás nem pontos. Helyesen: Erdélyi Gáspár 11/99. és 100. old.

36 Történelmi Tár 1894. évf. 97. old. — Uo. 1904. évf. 602. old.

155