A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Közlemények - Szendrey István: Derecske hajdúváros
épített védelmi láncnak, melynek erősségei Pocsaj és Derecske.) Egyenesen határsértéssel vádolták Rákóczit19, s ezután az erdélyi—török diplomáciában újra meg újra sarkalatos kérdésként szerepelt Derecske. Már Rákóczi György fejedelemségének kezdetén jelentette a Portáról az erdélyi követ, hogy az udvarban rossz néven veszik Derecske hajdúvárossá tételét. Voltaképpen a Portát és a nagyvezért a szolnoki és csongrádi törökök buj- togatták Rákóczi és a hajdúk ellen. Eddig ugyanis Derecske lakói adót fizettek a csongrádiaknak, akik a szolnokiakkal együtt szabadon portyáztak a vidéken. Jóllehet 1632-ben is fizettek 225 forintot, ez az összeg kevesebb volt a régi adónál, a szabad fosztogatás lehetősége meg teljesen megszűnt.20 így aztán szemére vetette a szultán Rákóczinak, hogy az előző erdélyi fejedelmektől várakat kapott, Rákóczi viszont a fényes udvar rovására növeli Erdély területét: elvette Derecskét és 1000 hajdúval ültette meg.21 A fejedelem a szemrehányás után utasította követét, hogy mindenképpen bírja belátásra Derecske ügyében a nagyvezért. Győzze meg a birodalom vezetőit, hogy Derecske lakói most is, ezután is fizetnek adót, s így, mini az ő emberei, a szultánnak is hűséges alattvalói. De ha elkergetnék őket lakóhelyükről, Erdélynek és a töröknek is ellenségeivé válnának.22 Erdély követei tudomást szereztek arról, hogy a már említett szolnokiak izgatják a török birodalom vezetőit, ezért tanácsolták a fejedelemnek; ügyelni kell arra, hogy a derecskéi hajdúk ne ütközzenek a közelben lakó törökkel, mert abból csak baj származhat. Ki kell várni, amíg más lesz a terület török ura, akkor ez az intrika bizonyára meg fog szűnni. A fejedelem e tanács után azt kérte követeitől; intézzék el, hogy „a derecskéi hajdúk annuatim adjanak háromszáz forintot, egyebet semmit se, s erről kellene levél a császár pecsétje alatt, hogy feljebb ne verhessék soha... Bizonnyal tudjuk, ennyi summát szolgálat- jokkal együtt is nem tött volna az derecskéi paraszt-emberek summájok.. .”23 Ezzel azonban a kérdés nem került nyugvópontra. Nyilván a pecsétes levelet nem sikerült megszerezni, mert a Porta 1633 közepén is azt közölte a követekkel, hogy Derecskéhez senkinek, csak a hatalmas császárnak van jussa. Már-már sikerült elintézni a kérdést, amikor újabb érvet találtak a törökök: nem lehet a szultán kiváltságát megadni Derecskének, mert akkor még az is előfordulhat, hogy Rákóczi fejedelem ellen fordulnak. Az nem zavarta a Portát, hogy voltaképpen ugyanezzel érvelt előbb Rákóczi György a hajdúk védelmében.24 1634-ben újra követelte a Porta, hogy az erdélyi fejedelem ürítse ki Derecskét, mert ott 1631-ig parasztok laktak s ugyanezt a következő esztendőben igen erélyesen vetette fel a nagyvezér: „egy Derecske nevű várost hatalmas császár csongrádi gyalog vitézeitől elvött az urad, hajdúkat szállított reá, az hatalmas császár nem akarja semmiképpen.”25 Rákóczi György — mint láttuk — előbb is, most újólag elismerte, hogy Derecskén 1631-ig parasztok laktak, de ellenvetette, hogy a szultán kedvére 19 Lukinich I.: i. m. 342., 367. old. 20 Történelmi Tár. 1883. évf. 435. old. 21 Uo. 1894. évf. 102. old. 22 Uo. 1883. évf. 435. old. — I. Rákóczi György és a Porta. (Szerk. Веке Antal és Barabás Samu) Bp. 1888. 19—20. old. 23 Uo. 43—44., 87. old. 24 Török—magyarkori emlékek. Okmánytár. (Szerk. Szilády Áron és Szilágyi Sándor) Pest. 1869. II. k. 191., 195. old. 25 Веке A.—Barabás S. i. m. 178., 184., 186.old. 153
