A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Újlaky Zoltán: A Debreceni Állami Gazdaság gazdálkodása 1951-1956 között
A gazdaság művelési ágak szerinti megoszlása 1952. és 1955. eleje közötti időszakban — kisebb eltéréseket leszámítva — állandóságot mutatott. Az 1952-ben külön kimutatott zöldség területét később minden bizonnyal a szántóterületben tartották nyilván, hiszen a zöldségtermesztés nem szűnt meg. A gazdaság fő ágazatait a zöldség-, gyümölcs-, szőlő-termesztés alkotta, nagyjából azonos területtel. A szántóterület növekedett ugyan, de erősen felaprózott volt az évenként változó területen vetett, s szintén változó növényfajták között. 1955-ben a kismacsi gazdaság beolvadásával a szántóföld területe nagy mértékben megnövekedett. Túlsúlyba került a gabona- és takarmánynövény-termelés. A megalakuláskor, mint már említettem, a gazdaság földjei szétszórtan feküdtek a határban. A vezetők elgondolása szerint ha az 1952. évi tagosítás során a gazdaság földterületeit tagosítva, a parcellás gazdálkodásról a nagyüzemi termelésre tér át, akkor jövedelmezőségi tervét kb. 20—30%-kal túlteljesíti, s ez akkor 90—100 000 Ft-ot jelentett volna.6 E tény arra utalt, hogy csupán a földterület megnövelése tagosítás nélkül nem eredményezte közvetlenül a fejlettebb, nagyüzemi termelési módszerek érvényesülését is. Ezek csak később, fokozatosan bontakoztak ki. Az állami gazdaság megalakulásakor a fő termelési irány a gyümölcs, szőlő és zöldségtermelés volt, s a szántóföldi növénytermelés csak kiegészítő szerepet játszott. A gyümölcsösből 165 kh-ot 1951-ben telepítettek. Már az 1951. évi mérlegbeszámolóban felvetették, hogy a szőlőterületet növelve, 66 kh új telepítést végeznek. A gazdaság azt tervezte, hogy a kertészet 60%-át szervestrágyázás helyett szennyvízzel árasztanák el s ezzel megtakarítást érhetne el, kb. 80—90 ezer Ft-ot.7 A Debreceni Állami Gazdaság első önálló gazdasági éve az 1952. év volt. Ez évre őszi kalászost nem terveztek, azonban terven felül vetettek 7 kh őszi búzát, 8 kh rozsot, 1,5 kh őszi árpát. Kísérleti jelleggel, a tervezett 2 kh helyett 1 kh gyapotot is vetettek. Egyéb szántóföldi növények csoportjában burgonyát, takarmányrépát, tengerit, csillagfürtöt, őszi árpát, takarmánykeveréket, csa- lamádét és lucernát vetettek, a tervezett 243 kh helyett 273 kh-on. Sajnos a részletezést nem közölte a mérlegbeszámoló. Ugyancsak nem részletezte a zöldségtermelés 141 kh-ját sem, mely területen karalábét, karfiolt, zöldborsót, főzőtököt, kelkáposztát, káposztát, paradicsomot, uborkát, petrezselymet, sárgarépát, zöldbabot, zöldpaprikát, hagymát, céklát, dinnyét termeltek. Megjegyzendő, hogy a 141 kh zöldségvetésből 21 kh másodvetés, így a zöldségtermelést 120 kh-on folytatták. A zöldségfélék terméseredményét az aszály, majd a májusi fagyok nagyon lecsökkentették. A fagyok a gyümölcsösben és a szőlőben is kárt tettek. A költségek és a termelési érték különbségeként a növénytermelésben 686 ezer Ft veszteség keletkezett. Érdekes azonban, hogy a tervben is 642 ezer Ft veszteséggel számoltak, tehát a termelési költség igen nagy volt a gazdaságban. 1952-ben 66 kh szőlőt telepítettek a korábbi elgondolásnak megfelelően. A ráfizetések csökkentése érdekében javasolta a gazdaság vezetősége, hogy az állatállomány számára szükséges takarmányt az állattartás közelében termeljék meg, mert 1952-ben kb. 30—40 km-ről szállították, s a nagy szállítási költség növelte a ráfizetést. A gazdaság területi széttagoltsága miatt állt fenn ez a helyzet, hogy az üzemegységek egymástól nagy távolságra feküdtek. A termelés másik 6 Uo. 1951» évi mérlegbeszámoló és XXIX. 603/a. 17., 19/1951. 7 Uo. 140
