A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Gazdag István: Adalékok a debreceni tanyavilág felszabadulás utáni történetéhez
A terület lakossága közigazgatási gondozásban egyáltalán nem részesült, ezért kívánatos állandó kirendeltség szervezése. Ezt a lélekszám, a területi, földrajzi és közlekedési viszonyok is indokolják. A kirendeltség elhelyezésére alkalmas lenne Ebes 23. tanyaszám alatti — helyreállításra szoruló — épülete a református kollégiumnak. Az épület egy részét jelenleg kultúrház céljaira használják. A kirendeltség személyzetét öt főben kell megállapítani. A bizottságnak az volt a véleménye, hogy a tanyaközpont községgé történő alakítása csak a legszükségesebb közintézmények létesítése után lehetséges: A Balogh tanya környékén községházat kell építeni, az ondódi lakosokat út építésével lehet bekapcsolni a leendő község életébe. A hajdúszováti-debreceni utat és a hajdúszoboszlói-debreceni utat kellene összekötni az iskoladűlő kiépítése útján műúttal. Célszerű volna továbbá az iskoladűlő meghosszabításaként kiépíteni az utat Ondódon keresztül úgy, hogy Kunpálhalmánál csatlakozzon a hajdúszoboszlói műútba. Az úthálózat fejlesztésével teljesen megoldódnának a tanyaközpont közlekedési problémái és biztosítva lenne a belterület vonzása közlekedési szempontból is. A tanyaközpont lakosságát érintő közérdekű közleményeket korábban az ebesi iskolánál függesztették ki, de ez nem volt megnyugtató. A postaküldeményeket a debreceni kézbesítő útján kapták meg a lakosok, sokszor több hetes késéssel. Az egyetlen távbeszélőt a vasútállomásra 1949 nyarán szerelték fel. A fejlesztést ezeken a területeken is biztosítani kell postaügynökség létesítésével, több távbeszélő állomás felállításával, a villanyvezeték Debrecenből való kiépítésével. A kijelölt területen a belterület még nem alakult ki. A bizottság az összes házhely szükségletet 500-ban állapította meg, de a lakosság egy- részének letelepítése mellett egyelőre csak 170 házhely alakítását tervezi. Ezen túl az alábbi szervek és létesítmények elhelyezése indokolta további területek biztosítását: községház, jegyzői és tisztviselői lakás, tűzoltószertár, rendőrség, iskola, tanítói lakás, kultúrház (könyvtár, előadóterem, mozi) népi szervek székháza, egészségház, orvosi rendelő, orvos-szülésznő-védőnőlakás, gyógyszertár és lakás, óvoda, napközi és csecsemőotthon lakással; posta és postamesteri lakás, sporttér klubbházzal, szövetkezeti épületek (üzletház, székház, raktárak, tejgyűjtő, villanyautomata, víztorony, magtár, vetőmagtisztító hely, sertéshizlalda, gépszín) gépállomás, szérűskert, piactér, vágóhíd, dögtér, apaállatistálló tartozékaival, gondozói lakás, állatorvosi lakás, templom és papiak, temető ravatalozóval, tartalék iparos házhelyek, iskola részére gyakorlóterület. Az utak, utcák és terek részére a házhely terület 20%-a. Összefoglalva: a debreceni tanyavilág felszabadulás utáni története fontos állomásainak kell tartanunk: 1. A két munkáspárt által elkészített hároméves tervet a város fejlesztésére, amelyben először szerepel hivatalos állásfoglalás a tanyavilág problémáinak átfogó rendezésére. 2. A termelőszövetkezeti mozgalom szervezése fokozottan hívta fel a figyelmet — ha csak gazdasági megfontolásokból is — a tanyán lakók mostoha gazdálkodási körülményeire (gépek, épületek, állatok hiánya stb.) 3. A Tanyai Tanács 1949 őszén végzett országos felmérései konkrét adatokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy mi mindent kellene tenni azért, hogy a szétszórt tanyák lakosságát tanyaközpontokba lehessen tömöríteni. 135
