A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században

fiainak, Jakabnak, Pálnak és Dózsának. Elep azonban már ezidőtájt igencsak lakatlan volt.18

Szatát és Szentjánost csupán az 1411-i adománylevél említi először az uradalom tartozékaként, ezek szintén a Debreceniek birtokai voltak.19

A sámsoni (Túrsámson, mai Hajdúsámson) 15 vagy 16 sessiót a Várdai családtól a XIV. század közepe táján Dózsa fiai szerezték meg, mi címen, nem tudni.20

Zám megszerzését viszont tudjuk. Ez a falu — ekkor még népes település — a Hortobágy síkján állott, Métától délre. Eredetileg a Káta n. birtoka volt, sőt monostor is volt benne. Északra tőle Csecs, templomos hely, ez is a Kátáké volt. 1343-ban azonban a Káta nb.-iek és Dózsa fiai az Árkus vize partján álló kelet-nyugati irányú, szalagtelkes, egyutcás falut határával együtt kétfelé osztották, a dél felé eső házsor, a monostor és a határ déli felével, a templomtól kiinduló vonal mentén a Hortobágy folyóig a Dózsa fiáké, az északi fele a monostor másik felével a Kátáké maradt. Á Hortobágy folyón levő hidat és az árvizek idején szükséges hajókat közösen tartották fenn, a jövedelmen is egyenlően osztoztak.21

A XIV. századi uradalmi központot tehát összefüggő birtoktestek vették körül. A debreceniek által szerzett birtokok a mezőváros fentebb kiszámított határán kívül mintegy 72 000 k. hold (megközelítően 40 000 ha) területet jelentettek. A 13 birtokból 11 teljes területével az uradalom tartozéka volt, Sámson és Szentjános csupán részbirtokként illeszkedtek be az uradalomba. Haláp, Sámson, Soma, Szata és Szentjános a homokos, ligetes Nyírségen, Cuca, Elep, Fegyvernek, Hegyes és Hosszúmacs a legjobb termőtalajú löszös Mezőségen; Balmaz, Máta és Zám a Hortobágy árvizes, erdőtlen, mocsaras, szikestalajú allúviális síkján állott. A XIV. században még mind népes hely, de a XV. század elején Cucát, Elepet, Fegyverneket már praediumnak mondják az oklevelek, s igencsak pusztulóban lehet már Balmaz, Soma és Szata is.

Az 1411-ben kelt oklevélben uradalmi tartozékként felsorolt birtokok egy- része a XV. század folyamán Debrecen lakói használatába került. Az oklevelek appertinentia néven emlegetik őket, ami jogilag tág értelmezést enged ugyan, de a szöveg tartalmi elemzése nem hagy kétséget afelől, hogy ez tulajdonjogot nem biztosította a mezővárosnak e birtokokra, csupán a használat többé-kevésbé tágabb lehetőségét. A birtokok a XV. században is, kétségtelenül megállapíthatóan tulajdon- és birtokjogilag a földesúréi, szervezetileg az uradalom tartozékai, jóllehet más, oklevelekben a XV. században nem szereplő birtokkal

18 Fejér: Codex dipt I. 497. 1092., Uo. IV. 3. 41. 1060/1261; Anjoukori okmt. II. 354—355. 1328. Templomos falu volt, a falu helye ma is látszik, a Hortobágy hídjától az állami gazdaság mátai majorjába vezető út nyugati oldalán, délnyugaton Zámmal, nyugaton Cséccsel volt határos. Papegyháza temploma a mátai, a horti és cserepes! puszta hármas határán álló Szeghatár nevű őshalomban rejtőzik, de egykori határán talán a három puszta osztozik. ZoltaiL.: Települések... i. m. Balogh /.: Adatok, i. m.

19 Szata Somától délnyugatra, a nyírségi erdők tisztásán álló falu, temploma is volt, Zoltai L.: Települések. .. i. m. — Szentjános helye bizonytalan, a XVI. század elején még élő határnév alapján Tornától délkeletre fekhetett és alighanem Rofoin bán által 1289-ben Boldogfalvából Szent- jánosi Pázmántól megvett birtokrésszel azonos.

20 Zichy cs. okmt. IV. 66. 1378.; Uo. VI. 147. 1411 és VI. 358. 1415.

21 Az oklevél a határ és a falu településének leírásával. Uo. II. 56—57. 1343.

Csak e két erdőről lehet szó, mert az oklevelek későbbi megerősítései csak ezeket nevezik meg, bár sem Mátyás, 1460. évi, sem Szilágyi Erzsébet 1462. évi oklevelében az erdők neve nincs feltüntetve.

12