A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században

együtt a mezővárosi polgárok használják őket. Az immár nagyon régi időtől fennálló használat azonban a földesurak engedélyében gyökerezett, s azok még a használat módját is megszabták. Különösen szembeötlő ez az erdők esetében.

A várost északról határoló két erdő, a Nagyerdő és Apafája a XIV. században kétségtelenül az uradalomhoz tartozott, az őket határoló birtokok más földesurak kezén voltak. A XV. század folyamán a két erdőt a mezőváros polgárai kezén találjuk, azok felelősek a megóvásukért és használják is, de a Szilágyi Erzsébet és Mátyás többrendbéli intézkedése mégis csak az uradalom rendelkezési jogának a bizonyítéka.22 Az erdők esetében azok különleges rendeltetése még indokolná a földesurak rendelkezési jogának fenntartását, de más célú és rendeltetésű birtoknál sem lazább a földesúri tulajdon-, birtok-, és rendelkezési jog.

Szatát, telekként említve, Latótelkét, valamint Szentkeresztet (Lombi) 1406-ban már biztosan a mezőváros lakói használták. Mikor 1405-ben az uradalom a királyra szállott, a nádor officiálisai, a tartozékok jogi viszonyainak rendezése során „Debrecen város (civitas) polgárait (cives), népeit (populos) és vendégeit (hospites) Szatatelke, Latótelke, Szentkereszt és Soma, régtől fogva hozzájuk tartozó földjeik használatában akadályozták, azokért tőlük zálogot szedtek, jogaik nagy sérelmére”.

Mivel a király a „mezőváros lakóit jogaikban nem akarja csorbítani és elidegeníteni”, parancsolta, hogy a használatba őket ne akadályozzák.23

A felsorolt birtokok közül ekkor legfeljebb Soma lehetett népes, a történeti debreceni határ északkeleti részén, de Lombi kivételével a többi is e tájon volt, a Nyírség erdővel borított déli részén. Somát vitathatatlanul Dózsa mester szerezte meg, Szata és Soma templomos helyek voltak.24

22 Mátyás 1460 márc. 29-én oklevelében elmondotta, hogy a két debreceni ispánja, Nádasdi László és laki Kacor Péter kérésére a Debrecen mezővárosához tartozó Hortobágy folyón levő vámot egyéb más haszonvételekkel együtt durante beneplacito őrizet és tisztesség okából nekik engedte át. De Fekes Márton és Esztári Mihály esküdt bemutatták neki anyja oklevelét, amelyben az a rév és erdők gondozását a mezővárosnak adta. Az oklevélben részletesen indokolt okok miatt a király az ispánok részére tett adománylevelét visszamondotta és semmisnek nyilvánította. HBmL. IV. A. 1021/a. Meo 42. (Dl. 199. sz.) 1460. (Ugyancsak Muo 192. sz.). — Két év múlva Szilágyi Erzsébet bizonyos ok miatt az erdők őrzését és a Hortobágy folyón a halászást engedte át Mátéi Tamás és Lengyel Jakab ispánoknak, s kivette a mezővárosi polgárok kezéből, holott azok azt régtől fogva gyakorolták. A király a polgárok kérésére, nehogy régi joga sérelme miatt a mezőváros elpusztuljon, ezt az engedélyt is visszavonta az ispánoktól. Uo. Meo 44. (Dl. 220. sz.) 1462. Mátyás oklevelének indoklása szerint a polgároknak az erdőre azért is szükségük van, hogyha alkalmilag a város tűzvész által elpusztulna, a lakóházakat könnyebb lesz felépíteni, különben is a polgárok gondosabbak és szorgalmasabbak az erdők megóvásában, mint a tiszttartók, akik gyakran változni szoktak. -— Az oklevelek ellenére az officiálisok ismételten próbálkoztak a számukra is jövedelmező erdők feletti felügyelet megszerzésével, mert 1477-ben Szilágyi Erzsébet utasította két ispánját, hogy az erdők őrzését Lukács nevű familiárisuktól vegyék el és Kwchar Demeter debreceni lakosnak adják át, hogy őrizze és gyarapítsa. Levéltári Közlemények, 1927: 76. old. Demeter neve itt a foglalkozását jelöli. Eredeti neve Zwrok és Kállai János napkori jobbágya volt. Ura felfogása szerint szökve távozott Debrecenbe, ezért javait lefoglalta. Emiatt a debreceni tiszttartók Kállai Sima nevű faluját elpusztították, az igásökröket elhajtották. Szilágyi Erzsébet utasította ispánjait, az ügyet igazságosan vizsgálják meg és ha Demeter jogosan hagyta el az urát, javait szerezzék meg Kállaitól. Az ügy azzal végződött, hogy Szilágyi Erzsébet két hónap múlva felszólította Kállai Jánost Demeter javai kiadására. Uo. 1928: 251—252. — Egy Zwrok János nevű lakos 1433-ban a város bírája volt.

23 A felsorolt tartozékok a debreceniek birtoktömbjétől kissé távolabb voltak, Poroszlóra és Szent- demeterre 1. Zoltai L.: Ismeretlen részletek i. m. 99. és Módy György: A falu település- és birtoklástörténete a hajdúk megtelepedéséig. Hajdúhadház múltja és jelene. (Szerk.: Komoróczy György) Gyula, 1972: 35. old.

24 Látótelke, Soma és Szata. Zoltai L.: Települések... i. m. 62. sköv.

13