A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mikecz Ferenc: A földreform végrehajtásának sajátosságai Hajdú megyében
Mint látjuk, Hajdú megye földigénylőinek 7,05%-os aránya az össznépes- séghez képest alatta volt az országos 7,1%-os, a dunántúli 8,0%-os és a tiszántúli 10,2%-os aránynak. Ez azt jelzi, hogy egyrészt az igénylőket a kevés felosztható földterület miatt a megyében már eleve igen alaposan és jól megválogatták. Másrészt a megyében a szegényparasztság mellett elég jelentős számot alkotott a középparaszti és kulákbirtok, s ezek az igénylésnél eleve kiestek. Ennek ellenére is a földhöz juttatottak százalékos aránya az össznépességhez viszonyítva a megyében kisebb volt mint általában. Ez az arány országosan 6,6%, a Dunántúlon 8,3%, a Tiszántúlon 8,4%, Hajdú megyében viszont csak 6,0%. A felosztott földterület egy főre eső 4,73 kh-as megyei átlaga viszont meghaladta az országos 4,65 kh-as, a Tiszántúl 4,4 kh-as átlagot, csak a Dunántúl 5,1 kh-as átlagánál volt alacsonyabb. Hozzá kell tennünk azonban, hogy ez a megyére kedvező területi átlag a földhöz juttatottak alacsonyabb aránya alapján alakult ki, és a kedvező arány kialakulását az biztosította, hogy a későbbi igények kielégítésére visszatartott terület címén a megye az összes igénybe vett területnek csupán 5,5%-át tartotta fenn. Ugyanakkor ezen a címen igénybe vett területnek az országban 13,5%-át a Dunántúlon 14,7%-át, a Tiszántúlon 11,8%-át tartották vissza. Végül az a szempont sem hagyható figyelmen kívül, hogy a megyében átlagosan magasabb volt a juttatott birtokra eső családtagok száma mint másutt, így országosan 4,04, a Dunántúlon 4,05, a Tiszántúlon 4,09, de Hajdú megyében 4,32 családtag esett egy juttatott birtokra az őstermelést folytató és birtokkal rendelkező földhözjuttatottak esetében. A földreform — a megyében jelentkező bonyolult nehézségek ellenére is — a kitűzött határidő, 1945. október 1-előtt — lényegében befejeződött. A földreform előzetes eredményeinek adatai szerint Hajdú megyében 16 041 földhöz- juttatott 75 887 kh földet kapott. Ez azt jelenti, hogy családtagokkal együtt a megye lakosságának mintegy 25%-a részesült az 1945-ös földreform gyümölcseiből. A földreform a megyében — bár végrehajtásakor erősen próbára tette a koalíciós politikát — politikai szempontból mégis maradandó sikert hozott. Az MKP és szövetségese az NPP a földért folyó éles harcban — mivel annak élén e két párt haladt — szilárd gyökeret eresztettek falun. A megye egyéb sajátosságai mellett ennek komoly része volt abban, hogy a megyében jelentős hagyományokkal rendelkező FKP az országosnál jóval kisebb tömegbefolyással rendelkezett. Ezt a megállapítást mint majd látni fogjuk, az 1945. évi nemzetgyűlési választások is igazolták. Az MKP és az NPP szövetsége a szervezetek többségét tekintve annyira megszilárdult a közös küzdelemben, hogy az NPP-ben jelentkező későbbi anti- kommunista és nacionalista törekvések sem tudták lényegesen megzavarni. Az SzDP Hajdú megyében a földreform-rendelet elfogadtatásakor tanúsított halogató álláspontja után a földreform megvalósítása során sem tudott a megyében az élvonalba kerülni. A kezdeményezés hiányát a párt megyei vezetősélenül kifejezésre juttatják a népi demokratikus rendszerrel, a munkásosztállyal és a szegényparasztsággal szembeni kibékíthetetlen ellentétüket. Az 1944. decemberében még demokrata Vásáry István és társai erre az időre a konzervatív, a fejlődéssel szembenálló erők vezéralakjáivá váltak. 26 A táblázatot M. Somlyai Magda: „Az 1945-ös földreform” c. munkájában található 5. és 10. sz. táblázatok adatainak alapján állítottam össze, kiszámítva a Dunántúl és Tiszántúl adatait és a százalékban kifejezett mutatókat is. Földreform i. m. 138 és 142. old. 120
