A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Mikecz Ferenc: A földreform végrehajtásának sajátosságai Hajdú megyében

földbirtokok felosztása nemcsak szólam a demokratikus erők pillanatnyi összefogására, hanem elkerülhetetlen szükségszerűség. A Vásáryakhoz hasonló nagygazdák és tőkésbérlők magatartása a to­vábbiakban is szükségessé tette a mezőgazdasági termelésbe való rendszeres beavatkozást. 1945. januárjában, majd februárjában jelent meg a földművelés- ügyi miniszter rendelete a termékek betakarításáról. Az alispáni jelentésekből kitűnik, hogy Hajdú megye helységei többségében erre az időre a tengeri és napraforgó betakarítását nagyrészt elvégezték, de a cséplést a rossz időjárás miatt még mindig nem tudták befejezni. A betakarítás megszervezésével egyidőben a nemzeti bizottságok gon­doskodtak a földek megművelésének, az új termés biztosításának feltételeiről is. A FM rendeletére a mezőgazdasági termelés megszervezésére és ellenőrzésére létrehozták a mezőgazdasági termelési bizottságokat. Ezek megalakítására a megyében — a nemzeti bizottságok útján — 1945 februárjában került sor. A mezőgazdasági termelőbizottságokban — amelyek a szakszervezeti termelő bizottságoktól és üzemi bizottságoktól eltérően koalíciós szervek voltak — nagy harc folyt a különböző osztályerők között. A betakarítás és földművelés zavartalanságának biztosítása fontos po­litikai kérdés volt Hajdú megyében. Hisz 1945 februárjában — a betakarítás eredményei ellenére — még mindig mintegy 30 ezer mázsányi csépeletlen gabona, töretlen kukorica és betakarítatlan rizskészlet volt a földeken. E pusz­tuló termékeket haladéktalanul meg kellett menteni, hogy az északi iparvidék és Budapest éhező munkásainak helyzetét ezzel is könnyíteni tudják. Az éhezés megszűntetése egyben alapvető feltétele volt az ipari termelés és újjáépítés sikeres megindításának. A gazdasági újjáépítés sikere viszont a népi demokratikus rendet szilárdította meg Magyarországon. Ezért nem tekinthetjük véletlennek, hogy a betakarítás és a mezőgazdasági termelő- munka akadályozásában Vásáry Istvánnal az élen — fontos állami pozícióik­kal visszaélve — a Vásáry testvérek is resztvettek.2 Kisszegegyházi tanyájukon a földosztás előtt volt gazdasági cselédeiknek kifejezetten megtiltották a búzaasztagok elcséplését és a töretlen tengeri be­takarítását. A földosztás kezdete után pedig — hogy az igénybe vett föld­területen még mindig pusztuló termékeket maguknak megmentsék és egy­úttal a föld birtokbavételét is akadályozzák —-, felesbe felajánlották a honvéd­ségnek, amely a helyzetet nem ismerve a feles betakarításról a Vásáry test­vérekkel szerződést kötött. A Vásáryakhoz hasonlóan más nagygazdák szintén gátolták a betaka­rítást, sőt a traktoralkatrészek elrejtésével még a szántást is akadályozták. A termelési bizottság kisgazdapárti tagjai — köztük Vásáry József — ugyan­akkor arra törekedtek, hogy a betakarítást és a szántást késleltető nagygazdák a felelősségrevonást elkerüljék.3 Ezért a kommunista, a parasztpárti és szociáldemokratapárti nemzeti bizottsági tagok követelték a termelési bizottságok munkájának megjaví­2 Rákosi Mátyás 1945. február végén Budapesten az MKP naggyűlésén felhívta a figyelmet arra, hogy az élelmezési nehézségek és a régi rend híveinek fokozódó ellenállása között összefüggés van. Konkrétan utalt a Hajdú megyei élelmiszerkészletek szállítását akadályozó tényezőkre is, s egyben feltárta ezek politikai hátterét. Már ekkor felvetette a közellátási miniszter leváltását mint javaslatot. A „Néplap” pedig már korábban is hasonló okokból bírálta Vásáry Istvánt. Néplap, 1945. február 22., március 1. 3 HBmL. XXI. 104/b. 72/1945. Néplap, 1945. febr. 11. és 13. 110

Next

/
Thumbnails
Contents