A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében
A programban helyet kapott a debreceni cukorgyár meglátogatása, Molnár György elepi gazdaságában a dohánykezelés megtekintése, valamint az állat- tenyésztés tanulmányozása céljából a hortobágyi gulyák és ménesek vizsgálata.46 A minisztérium a tanfolyam eredményessége érdekében vezérfonalakat kívánt a tanítók kezébe adni, melyek később is hasznos tanácsadóul szolgálnak. A segédanyag elkészítését a szaktanárokra bízta, elvárva, hogy ezek „népszerű modorban, de mégis kellő tudományos alapelvekre fektetve, átlátszó, rövid, szószaporítás nélküli alakban és rendszerben” készüljenek. A Gazdasági Intézet igazgatósága és tanárkara a szakoktatás mellett hivatásának tekintette állandóan hangsúlyozni és kiemelni a tanítók szerepét, a gazdasági szakoktatás terén rájuk háruló magasztos hivatást: a népnevelést. A tanítók feladata, hogy személyes példamutatással meggyőzzék a földművelő népet korábban alkalmazott művelési módszereik korszerűtlenségéről, új eljárások bevezetésének hasznosságáról. Kívánatos, hogy a tanítók terjesszék a természet- tudományoknak különösen azon ágait, melyek az okszerű gazdálkodáshoz nélkülözhetetlenek. A tanító feladata, hogy az elméleti oktatás mellett növendékeit az egyes műveletekre is megtanítsa, ez pedig állandó önképzés, a szakmunkák tanulmányozása nélkül megvalósíthatatlan. A földművelésügyi miniszter célul tűzte a tanítók elé a gazdasági ismeretterjesztést, s jutalmat tűzött ki azon tanítók részére, akik gazdasági ismereteiket hasznosítva a gazdasági szakoktatást külön esti, vagy vasárnapi foglalkozás keretében megszervezi, nemcsak növendékek, de az idősebb nemzedék számára is. A debreceni gazdasági tanintézet tanárkarának sikerült a minisztérium célkitűzéseit megvalósítani,47 de Tormay Béla igazgató, a kiváló gazdasági szakember az első év tapasztalata alapján több hasznos javaslatot terjesztett elő. Javaslatai között szerepelt a tanfolyamnak 2 hónapra való felemelése, mert meggyőződése szerint „az egyhavi tanfolyam kevés, a hallgató a szűkre szabott idő alatt hallottak megemésztésére nehezen képes”.48 Tormay az első hónapot az alaptudományok megismertetésére és gazdasági gyakorlatra, míg a második hónapot a gazdasági szaktárgyak és az operatív gazdasági munkák megtanítására hasznosítaná. Javasolta továbbá, hogy az országban működő összes tanítók, tanfolyamok számára egységes tantervek készüljenek, hogy a gyakorlati munkát a tanítóknak lehetőségük legyen az országnak más-más tájegységén megismerni (pl. Debrecen, Keszthely, Ko- lozsmonostor). A javaslatok elfogadására, kivitelezésére nem került sor, mert a következő években rendezett tanfolyamok már nem nyújtottak olyan széleskörű ismeret- anyagot, mint az első esztendőben. A Földmívelésügyi miniszter 1872-ben kiadott rendelete már kizárólag a tanfolyam gyakorlatias jellegét hangsúlyozta. A hallgatók értelmi képességéhez igazodóan népszerű oktatás formájában csupán azon tárgyak tanítását tartotta szükségesnek, melyeknek ismerete az illető tanítók anyagi jólétének emeléséhez is hozzájárul, mint pl. a kertészet különféle ága; vagy a méhészet, de foglalkozhatnak a selyemtenyésztés, növénytermelés, állattenyésztés, legszükségesebb részeinek ismertetésével is. A gazdasági tanintézetben a néptanítók továbbképzése 1874-ben befejeződött, mivel a továbbiakban a Földmívelésügyi Minisztérium a tanfolyam szer46 HBmL. VIII. 2/b. 6. 83/1870 Felterjesztés, 95/1870 ikt. sz. továbbá 63/1871 ikt. sz. és 113/1871. Felterjesztés. 47 HBmL. VIII. 2/b. 6. 95/1870 Felterjesztés. 48 Uo. 69/1871 106
