A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében
lefektetett elképzelés gyakorlati megvalósítását az iskolák mellett felállított, célszerűen vezetett mintagazdaságoktól remélték. Ilyen „mintagazdaságnak” tekinthető a debreceni gazdasági tanintézet, ahol elismert szaktekintélyek vezetése mellett a gyakorlati tanítás segédeszközei: a városban levő gazdasági és erdészeti füvészkert, a városon kívül pedig gazdasági telep- konyha- és gyümölcsöskert s kísérleti telep is rendelkezésre állt. Mindezek a feltételek kedvezően járultak hozzá a mezőgazdasági szakemberképzéshez, ám problémák merültek fel a tekintetben, hogyan, milyen módszerrel, kik által történjék a tanítójelöltek ilyen irányú szakoktatása. Követendő, kiforrott példa, tanterv még nem állt rendelkezésre, éppen e miatt szakmai körökben gyakran vitatkoztak a megoldási lehetőségeken.25 Egyesek a mezőgazdasági szaktárgyak szaktanárok általi tanítása mellett törtek lándzsát, míg mások az egy kézben egyesített enciklopédikus tudásanyagot közvetítő módszert tekintették célravezetőnek. A két intézet tanárkarának többségi véleménye végül is a „szaktanári rendszer” mellett döntött s a tanítóképzősök mezőgazdasági szakoktatása a gazdasági intézeti tanárok feladata maradt. A minisztérium eredményesnek ítélte a tanítóképzősök gazdasági irányú képzését s ennek biztosítását, további fenntartását szavatolta akkor is, amikor a debreceni gazd. tanintézet megszüntetéséről intézkedett: „A debreceni gazdasági tanintézet tanári kara néhány év óta a Debreceni Ref. Tanítóképezde növendékeinek gazdasági szakelőadásokat tartott — a tanárok, továbbá a nagy- közönség számára is télen át felolvasásokat rendeztek. Hogy a debreceni felső tanfolyam megszűnése ez irányban sem váljék az ügynek hátrányára, Debrecenben egy gazdasági önálló szaktanszéket szándékosan szervezni, melyet egy alkalmas szaktanárral töltenék be, ki a tanítóképezdén a gazdasági ismereteket encyclopedice előadni képesített lenne”.26 E megoldásra nem került sor, mert a gazdasági tanintézet az átszervezés után is tovább működött a városban s a tanítójelöltek három féléven át továbbra is szaktanárok előadásában hallgattak vegytant, növénytermesztést, tanulták a kertészet, selymészet és méhészet tudományát, az állattenyésztést s gyakorlati ismereteket szereztek a kisgazdaságok berendezéséről. A tanítóképző igazgatósága azonban túlságosan soknak tartotta a gazdasági szakoktatásra biztosított időt s a növendékek túlterhelésére hivatkozva a tanórák számának csökkentésével módosításokat javasolt. Az új tervezet a gazdasági szaktárgyakat kötelezőkre és nem kötelezőkre kívánta felosztani. Kötelezőknek csupán a vegytan, kertészet és méhészet tanítását ítélte. A gazdasági szaktanárkar a módosítást kivihetetlennek tartotta, s ellenkezőnek azon céllal, melyet a F. M. maga elé tűzött és anyagi áldozatot hozott, hogy a leendő néptanítókat gazdasági szakoktatásban részesítse.27 A tanítóképző igazgatósága az indoklást elfogadva a gazdasági intézet tanárkarával közös megegyezés alapján szabta meg azt a minimumot, amely elengedhetetlenül szükséges az oktatás eredményességéhez a gazdasági szakoktatás színvonalának csorbítása nélkül. A tananyagot az alábbiakban határozták meg:28 25 HBmL. VIII. 2/b. 7. 96/1874 26 HBmL. IV. B. 1405/b. 5553/1874 ikt. sz. 3968/1873 alapszám 27 HBmL. VIII. 2/a. 2. 1877 márc. 26,-i jkv. No 80. és TRELII. 8/a. 1877 febr. 20. No 100, valamint HBmL. VIII. 2/b. 8. 403/a/1877 28 TREL Egyházkerületi jkv. 1877 szept. 28. No 31. 100
