A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében
Órarend Du. 2— 3 3— 6 Hétfő növénytermelés gyakorlat mely a szükség szerint oszlik meg Kedd növénytermelés állattenyésztés vegytan Szerda állattenyésztés vegytan gyakorlati okmutatás Csütörtök kertészet gyakorlat a kertészetből A „gyakorlati okmutatások” keretében ismerkednek a növendékek a kisgazdaságokban használt eszközök és gépek kezelésével, a következő tanévben pedig a selymészettel, méhészettel, állatápolással, baromfitenyésztéssel és a borkezeléssel kapcsolatos tudnivalókat sajátítják el elméleti és gyakorlati foglalkozások keretében, hogy e téren is jártasságot szerezzenek. A népiskolai törvény megjelenése után (1888) egyre több gondot okozott az elemi és a felsőbb népiskolák számára előírt gazdasági ismeretek tanítása, mivel a tanítók e szaktárgyak tanításához megfelelő felkészültséggel nem rendelkeztek. Egyre sürgetőbbé vált tehát a szakoktatás megszervezése. Az e kérdéssel foglalkozó bizottság 1871-ben kimondta, hogy „a néptanítók már a ké- pezdékben a gazdasági ismeretekből kellő szakoktatásban részesüljenek”, e mellett pedig készüljenek gazdasági vezérkönyvek, melyek a tanítók számára a gazdasági tárgyak tanításával kapcsolatos legszükségesebb kérdésekről tájékoztatást adnak.23 A gazdasági tanintézet tanárai szívós harcot folytattak annak érdekében, hogy munkájuk nyomán sokoldalúan képzett személyek hagyják el az intézetet. Különösen a méhészet és az állattan tanítására igényelték nagyobb óraszám biztosítását. Révész Bálint méltányolta a kérdést s hozzájárult ahhoz, hogy a növendékek a téli félévben is részt vegyenek a gazdasági oktatásban. Az eredményesség érdekében a gazdasági tanárok az alábbi tanítási módszert fogadták el: „A tanár tömör elmélettel megvetvén az alapot áttér szaktárgyára és a helyes gyakorlat, az okszerű eljárás megtanítását tekinti feladatának. Példákkal okada- tolja az elmondottakat és ha az elméleti tanítás szükségessé teszi, gyakorlatot rendez, melyen a munkák és míveletek, az eljárások gyakorlatilag is megtaníttatnak”.24 A tanítóképzőből kikerülő néptanítóktól sokat reméltek. Rájuk várt az a feladat, hogy a lelkészekkel együtt mint a falu bölcsei, választ adjanak a mező- gazdasági szakkérdésekben a hozzájuk tanácsért forduló pallérozatlan gazdák számára. írók, politikusok, gazdasági szakemberek egyetértettek abban, hogy tovább kell lépni a korábban csupán arra törekvő iskoláztatási rendszeren, mely az írni-olvasni-számolni tudást és a katekizmus alapjainak megismertetését célozta. Minthogy a gazdasági ismeretek általános terjesztésére szinte egyetlen iskolatípusban sem fordítottak gondot, érthető a parasztság tájékozatlansága. A népoktatási törvény e bajokat próbálta orvosolni, amikor a községi elemi népiskolák kötelező tárgyai közé felvette a természettan és természetrajz elemeinek tanítását, „különös tekintettel az életmódra és vidékre, melyhez a gyermekek nagyobb részének szülői tartoznak”. A szakoktatás hívei a §-ban 23 HBmL. VIII. 2/b. 4. 1871. Szn. Szakoktatás címszó alatt 24 HBmL. VIII.2/b. 6. 43/1871 7* 99
